|your ars around me|3.rész|
Beküldte: Fruzsina
Dátum: 2010. 07. 15., 17:06
Kategória: Folytatásos, Your arms around me
Szereplők: Sergio Ramos
3.rész
-Na jól van! –kelt fel Sergio egy nagy sóhajtás közepette az ágyamból. –Azt hiszem mennem kell! Bár Doria meg Serena biztos még ott vannak Fernandoéknál.
Akkor már elmúlt éjjel egy is. Én is biztos voltam benne, hogy a barátnőim kihasználják az utolsó éjszakát a barátaikkal amit még együtt lehetnek. Ugyanis ha elkezdődnek az edzések a fiúk elég szigorúan lesznek fogva.
-Fáradt vagy? –kérdeztem tőle és átültem oda ahonnan az imént felkelt.
-Nem . De gondolom, hogy te az lehetsz. Nem akarlak feltartani..
-Semmi bajom. –ingattam meg a fejem –Egésznap aludtam. Szóval ha akarnék sem tudnék elaludni.
-Magyarul maradjak? –nézett vissza rám kis mosollyal.
-Maradhatsz is. Megnézhetnénk valami filmet.
-Ok, akkor tegyél be valamit én elszaladok mosdóba.
Előszedtem a Laptopot és kiválasztottam egy filmet a meglévő DVD-k közül. Mikor Sergio visszajött végig feküdtünk mind a ketten az ágyamon és elkezdtük nézni az egyik horrort. Nem volt az a legdurvább film, de azért ha egyedül kellett volna néznem biztos féltem volna. Persze Sergio előtt azért tartottam magam bizonyos szinten.
Fogalmam sincs mikor aludhattam el. De másnap ott ébredtem Sergio mellett. Háttal voltam neki és Ő átkarolta a derekamat, a kezemet pedig fogta.
Eléggé zavarban voltam, hiszen akármennyire is jóban voltunk , nem volt mindennapos , hogy együtt alszunk el vagy kelünk. Mikor kicsit megmoccantam, Sergio is felébredt. Ő nem mondott semmit. Talán neki ez még természetes is volt. De azért szerintem Ő is zavarban lehetett pár percig hiszen nem nagyon tudott mit mondani. Aztán végül is elköszönt. Mondta, hogy a reggelinél találkozunk majd lelépett. Miután elment én lezuhanyoztam és felöltözködtem.
Az ebédlőben Leültem Fernandoék mellé, ahol már Sergio is ott trónolt az asztalfőn.
-Ti meg jól egyedül hagytatok engem tegnap este! –mondtam Dorianak és Serenenák megvetően.
A két lány egymásra nézett és egy kicsit el is pirultak.
-Miért, úgy láttam egész jól elvoltatok Sergioval. –vágott vissza Doria kis vigyor kíséretében.
Az arcom egyből lángra kapott és lesütöttem a szememet. Az asztal társaság egyik fele engem nézett majd Sergiot aki szintén zavarba jött de ezt leplezte a mindig arcán lévő vigyorral.
-Együtt voltatok? –kérdezte nevetve Iker mellőlem és szinte felkurjantott nagy boldogságában.
-Iker örülnék , hogy ha befognád a szád. –szólt rá Serena a barátjára.
Ő legalább tekintettel volt rám és Sergiora , nem úgy mint a többiek. Ezért elég hálás voltam neki.
-Csak DVD-ztünk. –szólalt meg Sergio egy kis idő után , hogy csillapítsa a kedélyeket. –Meg beszélgettünk. Nem hiszem, hogy akkora probléma a barátommal tölteni egy estét…
-Na ja persze! –vihogott Iker továbbra is.
Én csak egy elég megvető pillantással jutalmaztam ezért, mire Ő látszólag elszégyelte magát és lenyugodott.
Egy hálás pillantást vetettem Sergio felé aki csak kedvesen elmosolyodott majd tovább evett.
A nap hátra lévő részében a lányokkal voltam. A fiúknak elkezdődtek az edzések így nem igazán tudtunk velük olyan sok időt együtt tölteni.
Az első meccs 16.-án szerda délután volt négy órától. Doriaval és Serenával, Vuvuzelákkal és mezekkel felszerelve foglaltuk el a helyünket a stadionba.
A spanyolok végig remekül játszottak, sajnos nem tudták értékesíteni a helyzeteiket. így ennek a végeredménye az lett, hogy a svájci válogatott szerezte meg a vezető gólt és mint az később kiderült a győzelmet jelentő találatot is egyben. Mi spanyol drukkerek eszméletlenül le voltunk hangolódva. Egyáltalán nem erre az eredményre számítottunk. Szomorú volt mindenki és csalódott. Azoknak akik annyira jó focisták voltak most nem ment valamiért és ezért eszméletlenül sajnáltam a barátaimat.
A szállásunkra visszaérve egyáltalán nem volt kedve senkinek sem nagyon bulizgatni. Pedig azért egy kis összeröffenést terveztek a fiúk szűk kis körben.
Mire a srácok visszaértek már hét óra is lehetett. Akkor már teljesen szabadok voltak. Hiszen az újságírókat és egyebeket letudták a meccs utáni egy órában.
Nekem nagyon nem esett jól bent üldögélni a szobámba így fogtam a mankóm és elindultam egyet sétálni. Miközben elhaladtam a teniszpálya mellett ami most ki volt világítva , hangokat hallottam meg. Bementem a pályára és amikor megláttam, hogy Sergio szerválgat egyedül teljesen megdöbbentem. A szerváit olyan erővel ütötte meg, hogy ha az valakit eltalált volna az bizonyára nem tette volna az ablakba. Ebből is vontam le a következtetést , hogy nagyon ideges.
-Szia… -köszöntem rá kicsit félve
Mindig is tartottam az ideges és csalódott sportolóktól. Talán pont azért mert én sem voltam a legkedvesebb ha váratlanul elveszítettem egy meccset.
Sergio oda pillantott aztán bosszúsan elfordult és tovább ütögette a labdákat szinte ész nélkül mindenfelé.
-Mit csinálsz te itt? –próbálkoztam tovább és egy kicsit közelebb mentem hozzá.
-Próbálom levezetni a feszültségem valami jó dologgal és csak ezt találtam. –morgott az orra alatt és félre dobta a teniszütőjét.
-Nem tesz jót neki ha dobálod…
-Szarok rá! –csattant fel váratlanul amivel alaposan a frászt hozta rám.
-Na jol van. –húztam el a szám –Úgy látom nem vagy valami jó hangulatban. Én megyek…
Hátat fordítva neki elsiettem onnan már amennyire tudtam. Legalább tapasztalhattam, hogy milyen voltam én a barátaimmal az elmúlt két hétben. Sergio is ugyanolyan szomorú és ideges volt mint én mikor abba kellett hagynom a játékot Párizsban. Inkább magára hagytam még mielőtt olyat találna mondani ami miatt összevesznénk.
-Stella! –szólított le valaki mikor már léptem volna be a házamba. Megfordultam és Fernando állt ott eléggé szomorúan.
-Fernando. Mi a baj? –kérdeztem tőle és visszamentem hozzá
Elvégre Ő volt a leges legrégibb barátom.
-Szerinted ugyan mi a baj? –sóhajtott fel és leült a kinti lépcsőre.
-Oké hülye kérdés volt valóban… -húztam el a szám és án is ugyan úgy tettem ahogy Ő. –De ne szomorkodj. Ezzel még nincs veszve semmi.
-Tisztában vagyok vele. Csak annyira váratlanul ért ez az egész , hogy teljesen letaglózott lelkileg mindenkit.
-Elhiszem… húztam el a szám és egy kicsit neki dőltem.
-Sergiot kerestem egyébként. Azt hittem itt van veled!
-Nincs itt. A teniszpályán van. Próbálja levezetni az ingerültségét azzal, hogy összevissza tiszta erőből ütögeti el a labdákat. Voltam nála, de egy kirohanás után inkább eljöttem onnan.
-Ne haragudj meg rá. Nagyon ki van Ő is.
-Fernando, felnőtt ember vagyok. És tisztában vagyok azzal, hogy milyen érzés ez az egész nektek Nem haragszom meg rá, bár tény , hogy nem esett jól ahogy rám förmedt.
-Még a csaja is felidegesítette.
-De nekem azt mondta , hogy nincs is barátnője.
-Akkor az a csaj akivel kavargat… -vont vállat.
-Mivel idegesítette fel? –kérdeztem kíváncsian.
-Csak azt hallottam, hogy vitatkoznak valamin telefonon. De az biztos, hogy miattatok van gy ki az a lány…
-Miattunk?
-Aha Segio próbálta neki értelmesen elmagyarázni, hogy Doriának és Serenának is van barátja és , hogy te meg az egyik legjobb barátja vagy, de ahogy hallottam nem nagyon akarta elhinni a csaj. Így aztán Sergio rányomta.
-Helyes. –nevettem önelégülten.
De aztán abba is hagytam mikor Fernando elég érdekes pillantást vetett rám. Nem szólta meg de tudtam, hogy ezzel egy kicsit elárultam magam.
Akkor sikerült magamnak beismerni azt is , hogy féltékeny vagyok arra a barátnőre , vagy barátnő jelöltre és ezért is tölt el olyan megkönnyebbüléssel az , hogy tudom, hogy összevesztek.
-Holnap akkor van egy nap szabadnapotok? –kérdeztem gyorsan eltereve a témát Sergiorol
-Van. Kell is ki kell heverni mindenkinek ezt a csúfos vereséget.
-Fernando. –horkantam fel –Azért ne túlozz. Végig jól játszottatok. Svájcnak csak szerencséje volt , semmi több.
-Te így látod, de mi nem! –húzta el a száját. –Na mindegy holnap beszélünk. Jólégy Stella! –felállt mellőlem és nyomott egy puszit a homlokomra majd elment a házuk irányába.
Feltápászkodtam a lépcsőről és bementem a szobába ahol a lányok már aludtak. Vagy legalábbis úgy tettek, tehát megpróbáltam a lehető leghalkabban közlekedni. Az ágyba befeküdve, újra átfutott az agyamon a Sergios dolog. Hogy valóban féltékenységből elleneztem Sergio újabb kapcsolatát. Persze ezt a lehető leggyorsabban ki kellett vernem a fejemből, hiszen az egész egy nagy hülyeség.
A fiúk a szabadnapjukat végig a telepen töltötték. Ezzel így voltunk mi is hárman Serenáékkal. Ők teljesen elvoltak a barátaikkal én viszont teljes mértékben David Villa társaságára szorultam. Persze ezt nem bántam hiszen nagyon kedveltem Davidot. Sergiot próbáltam kerülni. Nagyon felkavart a tudat, hogy féltékeny vagyok. Így megpróbáltam aznap minél kevesebb időt vele tölteni.
Este kicsit arrébb vonultam, hogy összeszedjem a csomagjaimat, hiszen másnap már utaztunk is Johannesburgba ahol a fiúk következő meccset játszották. Doria és Serena is valahol Ikerrel és Fernandoval voltak. Így én teljesen egyedül voltam otthon.
Pont mikor kijöttem a fürdőszobából valaki kopogtatott az ajtón. Odamentem a mankóim nélkül is kinyitottam.
Sergio állt velem szemben. Mikor meglátott látszólag zavarba jött de én is. Nem sűrűn találkoztunk egymással mikor pusztán egy törülköző takart.
-ööö Szia. –köszönt és megvakarta az egyik kezével a tarkóját.
-Szia. –mondtam és kijjebb nyitottam egy kicsit az ajtót. –Miben segíthetek?
-Bemehetek?
-Gyere… -vontam vállat és kicsit arrébbálltam az útjából.
Beljebb vonult az előszobába és mivel észrevette, hogy nincs nálam a mankóm megállt mellettem.
-Kapaszkodj belém. –nyújtotta ki felém a karját.
Úgy tettem ahogy mondja. Belekaroltam és úgy ugráltam vissza fél lábon az ágyamhoz. Ott leültem és kis fintorral ránéztem a befáslizott bokámra.
-Fáj? –kérdezte Sergio és leült velem szembe.
-Hát most igen. De mindig estére kezdi el… -vontam vállat –nem lényeges. De te meg, hogy –hogy itt?
-Csak bocsánatot akartam kérni amiért úgy rád förmedtem a múltkor.
-Semmi baj… Elhiszem, hogy nem voltál a topon.
-Nem főleg, hogy aznapra összejött minden…
-Igen azt is halottam Fernandotol, hogy összekaptál a barátnőddel.
-Nem a barátnőm. És azt hiszem nem is lesz az… -fintorodott el –Aki két hét után féltékenységi rohamban törik ki inkább kerüljön el. Nekem semmi energiám most egy féltékenykedő nővel foglalkozni.
-Hát sajnálom… -sóhajtottam fel.
Abban reménykedtem, hogy képes voltam úgy mondani ezt a ’sajnálomot’ mint ha tényleg úgy is gondolnám.
-Nem kell. Felejtős a dolog. –vont vállat.
Pár percig csöndben ültünk egymás mellett. Csak arra lettem figyelmes, ahogy engem bámul.
-Mi az mit nézel? –kérdeztem széles vigyorral.
-Csak …-kezdett bele de aztán el is harapta a mondata végét –Semmit… -legyintett szórakozottan.
-Na mond már. A Semmit nem lehet bámulni! –unszoltam.
-Hát nem ebben igazad van…
-Akkor?
-Csak most először látlak gyönyörűnek… -hadarta el gyorsan –Persze ez nem azt jelenti, hogy eddig nem voltál az… csak épen más szemmel néztem rád. Érted, nem? De… Na mindegy! –pattant fel a helyéről.
Engem is hidegzuhanyként ért ez a mondata, de szerintem Őt is. Teljesen szétszórtan viselkedett.
-ööö Azt hiszem, most jobb ha megyek! –mondta tétován és rám pillantott. –Holnap találkozunk.
Meg se várta, hogy válaszoljak neki valamit, fogta és kirohant az ajtón.
Én még hosszas percekig ültem ott és meredtem magam elé mint valami idióta. Soha azelőtt nem mondta még nekem, hogy gyönyörű. Vagyis nyilván mondta , de nem így ilyen formában. Ebben az esetben pedig , hogy már így is sikerült magamnak beismerni egy dolgot Sergioval kapcsolatban, ez még jobban lesokkolt és összekavart…