|your arms arund me|10.rész|
Beküldte: Fruzsina
Dátum: 2010. 08. 15., 04:17
Kategória: Folytatásos, Your arms around me
Szereplők: Sergio Ramos
10.rész
Miután haza értünk Spanyolországba napokig sírhatnékom volt. Nagyon hiányzott az a légkör ami volt Dél Afrikába. De talán a legjobban Sergio. Azt a kis beszélgetést és a csókot, a döntő meccs után úgy is lehetett volna venni, hogy egy amolyan búcsú az egész. Nem felejtjük el ami történt soha sem, de nem is lesz több ennél.
A döntő másnapján még hatalmas nagy ünneplések voltak Madridban amin természetesen mi lányok is részt vettünk. Fernando meghívására csatlakoztam a bulijukba is ahol nagyon jól éreztem magam a fiúkkal. Minden nagyon jó volt.
Egyik délután mikor éppen kifelé mentem a teniszpályára –ugyanis elkellett kezdenem az edzéseket – megcsörrent a telefonom.
-Haló? –kaptam fel azt.
-Szia Stella. –köszönt a bátyám a telefon másik végén.
-Marcos! –vigyorodtam el ahogy meghallottam a hangját.
Marcos és köztem Öt év volt. Mindig nagyon jó kapcsolat volt közöttünk. Annak idején még Ő mutatott be Sergioéknek hiszen Ők voltak annyira nagyon jó barátok pont a foci miatt. Hiszen a bátyám is híres focistának készült, de később rájött, hogy neki az üzleti világban a helye. Egy dolgot nem bírtam benne elviselni. Még pedig azt , hogy állandóan megakarta szabni, hogy kivel járjak. Kisebb koromban is beleszólt ebbe és még a mai napig megpróbált befolyásolni ilyen téren. Tudom, hogy csak féltett de néha alaposan kitudodd hozni a sodoromból emiatt.
-Merre vagy ?
-Megyek ki a teniszpályára edzeni egy kicsit…
-Egyedül? –kérdezte meglepetten.
-Csak szerválni megyek. Meg falazgatni…
-Jah értem. Estére mi a programod?
-Elvileg Doria, Fernando,meg Serena és Iker eljönnek hozzám.
-Akkor elmegyek rendben? Úgy is pont tegnap beszéltem Fernandoval. Beszéltük, hogy összekellene futnunk úgy mint régebben. Jöhetne Sergio is…
-Oké menjetek…
-De nem úgy értem… -horkant fel. –Hanem , hogy ma elhívhatnád Őt is.
-Hát nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e… -húztam el a szám.
Amint kimondtam ezt a mondatod már meg is bántam. Egyből elfintorodtam. Tudtam, hogy Marcos rá fog kérdezni, hogy mi történt és addig nem fog nyugodni amíg a teljes igazságot el nem mondom neki.
Ha megtudja a fejemet fogja venni! –morogtam magamba kétségbeesetten.
-Mert? –kérdezte meglepetten.
Pont ahogy sejtettem.
-Nem úgy hanem most Sergio mit fog csinálni ott?
-Mit,Mit? jól elleszünk.
-Jó mindegy nekem teljesen. Azt csinálsz amit akarsz. Most viszont mennem kell. Ha akarsz jönni akkor 8ra gyere hozzánk oké?
-Rendben. Szia.
Rányomtam köszönés nélkül a telefont majd leálltam a teniszpálya melletti parkolóba.
Kábé három órát ütögethettem egyedül. Lassúbb voltam mint valaha. Ha a labda már pár méterrel messzebbre pattant tőlem ráadásul a fájós lábam irányába képtelen voltam utána szaladni. Ez alaposan felidegesített de nem tudtam ellene mit tenni. Muszáj volt edzenem különben soha nem térhetek vissza a mezőny élére.
Amint befejeztem kicsit csalódottan haza mentem. Ott átöltöztem és vártam a vendégeimet akik egy félórán belül meg is érkeztek. Először Iker és Serena jött. Mind a ketten boldogan mesélték, hogy kitűzték végre az esküvő napját. Ami egészen pontosan augusztus 7-én lesz egy szombati napon.
Nem sokkal később megérkezett Doria és Fernando is. Ők is pont ugyan ezzel a hírrel álltak elő. Azzal a különbséggel, hogy nekik még Július utolsó hétvégéjén meg lesz tartva az esküvő. Rettentően örültem a legjobb barátaim boldogságának.
Kinek örülnék ha nem nekik?
Pont mikor már a harmadik pezsgős üveget bontotta fel Fernando kopogtattak az ajtón.
-pillanat és jövök. –álltam fel a helyemről.
Egyenesen a bejárati ajtóhoz siettem. Gondolkozás nélkül kinyitottam.
Először a bátyámat láttam meg majd a mellette álló Sergiot. A gyomrom görcsbe rándult és legszívesebben becsuktam volna az ajtót ijedtemben de nem tehettem. Kétségtelenül bolondnak tartottak volna. Leginkább a bátyám persze. Sergio azt hiszem megértett volna. Látszólag neki sem volt a legjobb kedve.
-Sziasztok. –köszöntem és magamra erőltettem egy kis mosolyt.
Marcost megöleltem majd Sergionak is adtam két puszit.
-Gyertek be. –mondtam. –Már mindenki itt van.
-Helyes. –vigyorgott Marcos és mint aki otthon van előre szaladt.
Én felpillantottam Sergiora kicsit zavartan és úgy döntöttem, hogy inkább én is a bátyám után sietek.
Odabent a két fiút mindenki nagy lelkesedéssel fogadta és Iker rögtön elkezdte Őket is itatni.
-Na jobb már a lábad? –érdeklődött Marcos tőlem egy félóra után.
-Hát nem mondanám… -húztam el a szám. –Mármint már tudok menni. de ma voltam kint ütögetni és szörnyű volt. Rohadt lassú voltam…
-Majd lesz jobb is. –mosolygott rám kedvesen Fernando.
-Remélem. –vontam meg a vállam. –De én annyira nem bízom ebben.
-Jaj ne legyél már ilyen negatív… -horkant fel Doria. –Neked azért nem sikerül soha semmi mert így állsz mindenhez ami veled kapcsolatos. Lefogadom ezért nincsen barátod sem..
-Jah biztos. –forgattam meg a szemem.
Sergio mellettem elmosolyodott és megingatta a fejét.
Nem is reagáltam rá csak elfordultam felőle.
Tudtam, hogy nagyon hülyén viselkedek vele és ez bántott. Hiszen annyira hiányzott, hogy az nem igaz. Legszívesebben odamentem volna hozzá és kértem volna , hogy beszéljük meg a dolgokat kettőnk között. De képtelen voltam ezt megtenni. Valami miatt, nem ment, hogy én bárkivel is így viselkedjek. Nem ment, hogy ennyire közel engedjem magamhoz az embereket. Főleg nem Őt.
-Kértek még valamit inni? –kérdeztem gyorsan, hogy eltereljem a témát magamról.
-Bontsunk fel még egy üveg bort. –ajánlotta Iker fülig érő szájjal.
-Oké egy pillanat és hozom.
Felálltam és kimentem a konyhába. Amíg én ott a boros üveg kinyitásával szenvedtem megjelent mellettem Sergio.
-Segítsek? –kérdezte mikor már egy ideje elfigyelte, hogy nem tudom kihúzni a dugót az üvegből.
-Nem kell! –morogtam.
Sergio annak ellenére, hogy azt mondtam, hogy „nem kell” közelebb jött. Kivette a kezemből az üveget és egy mozdulattal kihúzta belőle a dugót.
-Köszi. –mondtam kelletlenül.
Közben előszedtem pár borospoharat és töltöttem beléjük. Sergio csak állt mellettem és minden mozdulatomat a szemmel követte.
-Azon gondolkoztam. -szólalt meg egy kisebb csönd után –Hogy eljöhetnél velem Cadizra.
-Micsoda? –fordultam felé teljesen meglepetten.
-Holnap este indulunk. Jön Miram, a barátnője, Renéék a kicsivel és én.
-És én mit keresnék ott?
-Engem keresnél ott. –vigyorodott el féloldalasan.
Mikor meglátta az arcomat lehervadt a mosoly a képéről és kicsit közelebb jött hozzám.
-De most komolyan annyi az egész, hogy eljössz velem.
-De ennek mi értelme lenne? –vontam fel a szemöldököm.
-Még én sem tudom. –mosolyodott el aranyosan –De valami biztosan.
-De azért mész ide, hogy a tesódékkal legyél.
-Tudom. –forgatta meg a szemét –De sokat gondolkoztam ezen. Ha most elmegyek nélküled akkor lehet elszalasztok valamit amit nem akarnék.
-Jaj ne már Sergio.- nyögtem fel és elfordultam tőle.
-Nem akarsz jönni? –húzta el a száját.
-Nem erről van szó.
-Hát akkor? –kérdezte kicsit ingerültebben –Mond azt , hogy te nem érzel hasonlóképpen mint én. Mond azt , hogy egy kicsit sem érdekellek és esküszöm elmegyek és többet nem kereslek.
-Nem mondom, mert nincs így…-vallottam be őszintén.
-Akkor miért lenne annak akadálya, hogy te eljössz velem? Csak úgy mint két barát…
-Hát nem tudom… -sóhajtottam fel –És a tesódék mit fognak ehhez szólni?
-Semmit. –mondta és megrántotta a vállát. –Már felvetettem nekik az ötletet, hogy te is jöhetnél velünk. Azt mondták, hogy nincs ellenükre.
-Mikorra kellene döntenem?
-Ha lehet most rögtön mert akkor szólnom kellene még most azonnal a szállodának egy másik szoba miatt.
-Hát oké elmehetek…
-Nem akarnád már hozni a bort?-vágott a szavamba Iker.
Hirtelen jelent meg mellettünk észre sem vettük Őt
-De viszem is. –mondtam neki mosolyogva.
Sergio segített kivinni a poharakat majd csatlakoztunk a többiekhez.
Este mikor elköszöntem tőlük Sergio mondta, hogy másnap éjfélre pontban itt lesz értem. Mikor lefeküdtem az ágyban akkor gondoltam végi a dolgokat. Elmenni Sergioval valahova nyaralni úgy , hogy csak ketten leszünk ott. Igaz ott lesznek a testvéreék is de az más. Valószínűleg nem tudom majd kikerülni azt a témát, hogy mi van kettőnk között. Nagyon féltem, hogy nehogy valami hülyeséget mondjak amivel esetleg elrontanám az egészet. Ezért is döntöttem úgy , hogy inkább továbbra is hidegen fogok vele viselkedni ilyen téren. Magamtól nem fogom neki felhozni a köztünk lévő dolgokat, csak ha esetleg úgy alakulnak a dolgok.