|your arms around me|9.rész|
Beküldte: Fruzsina
Dátum: 2010. 08. 10., 16:12
Kategória: Folytatásos, Your arms around me
Szereplők: Sergio Ramos
9.rész
A németek elleni elődöntő napján mindenki izgult. Talán én a legjobban. Nagyon féltem tőlük, hiszen a számomra az egyik legnagyobb esélyes bandát csak úgy röpke négy góllal kiejtették. De már a meccs első negyed órájában bebizonyosodott, hogy nem kellett volna félnem. A Spanyolok hatalmas nagy fölényben játszottak. Aztán jóval a hetvenedik perc után Puyol felugrott és befejelte a labdát az ellenfél kapujába.
. Amint vége lett a meccsnek mi rohantunk is haza a lányokkal és elkezdtük egyenlőre még a fiúk nélkül a bulizást. Abban az egy , másfél órában amíg vártuk Őket elfogyott három üveg pezsgő négyünk között. Igen, négyünk között, mert Soraya is hozzánk csapódott. Általában nem idegesített, de voltak olyan megjegyzései amiktől a falra másztam.
-Tuti elkérem Sergio mezét, hogy ha visszaérnek! –mondta nyávogva és mind e közben bárgyún vigyorgott.
Állítólag berúgott, de szerintem erre csak rájátszott.
-Azt a mezt úgy se neked fogja adni! –vihogott Doria.
Na Ő viszont tényleg kivolt. Elkezdett dőlni belőle a hülyeség.
Soraya arca komolyra változott és ránézett a barátnőmre.
-Miért szerinted akkor kinek adná? –vonta fel a szemöldökét. –Kinek adná , hogy ha nem a barátnőjének?
-Ti nem is vagytok együtt. –vigyorgott Doria. –Különben is Stellának….
Még mielőtt bármiféle hülyeséget mondhatott volna oldalba vágtam finoman Őt.
Soraya rám nézett és egy kis fintor jelent meg az arcán.
-Már , hogy ne lennénk! –mondta Soraya –Sergio jobban szeret mint valaha is szeretett bárkit.
Nem mondtam semmit csak felnevettem. Talán a túl sok pezsgő hatása is volt. Aztán inkább felálltam és kijöttem. Pont abban a pillanatban érkeztek meg a fiúk is.
-Heeey!!! –kiáltottam el magam.
Páran odakapták a fejüket amerre álltam. Elkezdtem nekik integetni a kezemben lévő pezsgősüveggel.
-Helló!!!!! –kurjantott fel Cesc és egyből odaugrándozott boldogan.
Megöleltem Őket majd odaadtam neki a pezsgőt.
-Nálatok lesz a buli ? –kérdezte Villa miközben Cesc után felpattogott a lépcsőn.
-Hát sziaaa! –kiabáltam és megöleltem Őt. –Fantasztikusan játszottál.
-Köszönöm szépen! –nevetett –Na de be szabad menni ?
-Persze fáradjatok beljebb! –mondtam vigyorogva és kilöktem magam mögött az ajtót.
Páran csatlakoztak hozzánk és elkezdtünk bulizni. Valószínűleg a nagy örömük miatt de nem fogták vissza magukat. Sergio áthozta a laptopját, rácsatlakoztattuk azt a nagy hangfalra és onnan dübörgött tovább a zene. A pezsgő elég szépen fogyott. Olyan kettő felé már mindenki a fejében érezhette. Akkor már eléggé szétszéledtünk. Főleg odakint voltak a többiek. Del Bosque nem tudom merre lehetett akkor , de az biztos, hogy nem nagyon érdekelte, hogy a fiúk mit csinálnak.
Éppen David Villával iszogattam és beszélgettem mikor a háttérben kiszúrtam Sergiot és Sorayat. Nagyon marakodtak valamin. Bár inkább a lány háborgott. Sergio pedig csak idegesen topogott és néha megszólalt. Mikor aztán Soraya eltrappolt úgy döntöttem –valószínűleg az alkohol hatására -, hogy odamegyek hozzá.
-Szia Ramos! –köszöntem rá és leálltam előtte pár centire.
Látszott rajta, hogy nincs túl jó kedve.
Feltekintett rám és meghúzta a száját.
-Ha valami hülyeséget akarsz a fejemhez vágni inkább hagyd meg holnapra, ma már nem birok elviselni többet. –morogta.
-Nem ezért jöttem. –mondtam bárgyú mosollyal.
-Akkor ? –vonta fel a szemöldökét.
-Na gyere! –megfogtam a kezét és kirángattam Őt a házból.
Odakint viszonylag kellemes volt az idő 20 fok felett járt jóval.
A házunk mögötti kis kert részben lehuppantam a földre és Sergiot is húztam magam után. A másik kezemben pedig hoztam magammal a pezsgőt.
-Most minek jöttünk ki? –kérdezte továbbra is morcosan.
-Miért ne ? –vontam meg a vállam. –Igyál egy kicsit.
-Már ittam…
-Na csak egy kicsit! –mondtam neki mosolyogva és letettem elé az üveget.
Sergio felemelte azt és belekortyolt.
-Gratulálok egyébként a győzelemhez. Nagyon jók voltatok!
-Köszi. –pillantott rám mosolyogva.
Beletúrt a hajába és felhúzta a lábait.
-Összevesztél Sorayával?
-Ne is mond…mert csak ideges leszek tőle… -horkant fel.
-Akkor nem említem… de ne idegeskedj!
-De már, hogy ne lennék mérges… komolyan mondom…
Mikor közelebb hajoltam hozzá és odahelyeztem az arcom a nyakához majd megcsókoltam azt, elhallgatott. (Nicole Scherzinger –Baby Love hallgasd)
-Nagyon sokat ittál Stella? –kérdezte nevetve és végig simított az arcom.
-Miért mondod?
-Eddig akárhányszor közeledtem mindig elmenekültél…
-Neeem is igaz! –horkantam fel.
Sergio hanyatt dőlt a füvön és tovább nevetett.
-Dehogy is nem… Mindig elkellett hirtelen menned valahova.
-Ramos! –csattantam fel és felé hajoltam. –Nem igaz.
-Jaj dehogy nem… -sóhajtott fel.
-Komolyan ennyire ideges vagy? –vontam fel a szemöldököm csodálkozva.
-Téged is kihozna a sodrodból egy ilyen szinten féltékenykedő ember… Úgy , hogy nincs is közünk egymáshoz…
Felkönyökölt és úgy nézett rám. Eközben én törökülésben ülve dőlöngéltem össze vissza a bentről kiszűrődő zene ritmusára.
-Pedig Soraya az mondta,hogy elkéri a mezedet mert, hogy ti bizony együtt vagytok és , hogy jobban szereted Őt mint valaha bárkit is szerettél.
-Na látod… -nevetett fel kínjában –Mondom , hogy bolond.
-De ha bolond, akkor miért nem küldöd el?
-Küldöm mindig. Csak rám akaszkodott nagyon.
-Segítsek elpaterolni? –kérdeztem fülig érő szájjal az ötlettől.
-Csak nem idegesít? –kérdezte nevetgélve.
-Még , hogy idegesít-e? Fuu… Egyszerűen ki vagyok tőle.
Sergio felnevetett és megingatta a fejét.
-Szóval féltékeny vagy ?
-Nem miért lennék? –vontam meg a vállam. –Csak idegesít…
-Nem kell letagadni , hogy féltékeny vagy… Én is beismerem, hogy az voltam ma este…
-Ugyan kire? –törtem ki röhögve.
-Daviddal egészen összemelegedtél…
-Villa helyes pasi –bólintottam –de Felesége van és két gyönyörű kislánya…
-Kár mi? –vigyorgott féloldalasan.
Közelebb hajoltam hozzá és már csak pár centi választott el az szájától.
-Az lenne nagy kár ha te tényleg halálosan szerelmes lennél…
-Kimondta, hogy nem vagyok az ? –kérdezte még mindig ugyan azzal az arccal.
-Ramos… ne nevettes…
Már éppen kiakartam egyenesedni mikor a kezét a tarkómra téve közelebb húzott és megcsókolt. Én teljesen elgyengültem , de ahogy a kezemmel a derekába kapaszkodtam éreztem,hogy neki viszont minden izma megfeszül.
Lefeküdtem a fűbe, Ő pedig felém mászott és tovább csókolt. A kezemmel benyúltam a pólója alá és úgy karoltam át a hátát. Pont mikor egy kicsit följebb emelkedtem a háta mögött észrevettem két alakot.
Kár volt odanéznem ,Fernandoval rögtön találkozott a tekintetünk.
-Uh pardon nem akartuk megzavarni semmit! –mondta Nando.
Erre aztán Sergio egyből lemászott rólam és gyorsan szétrebbentünk. Doria tátott szájjal figyelt minket.
-Stella és Sergio? –kurjogta hangosan.
-Csendesebben! –pisszegte Őt le Fernando. _megyünk is sziasztok!
Nando mint ha semmit sem látott volna átkarolta barátnője vállát és leléptek.
-Na ez remek. –horkantam fel és hanyatt vágtam magam a fűben.
-Ennyire zavar, hogy ha meglátnak velem ? –kérdezte Sergio csendben és Ő is lefeküdt mellém.
-Dehogy! –ingattam meg a fejem –Fernando amúgy is tudta…
-Akkor meg mi a baj?
-Csak az , hogy ez az egész nem helyes… és, hogy mindenegyes ilyen megingás a részünkről tutira csak pillanatnyi fellángolás meg félreértés.
-Miért?
Közben éreztem, hogy a földön lévő kezemet megfogja és összekulcsolja az övével. Erre a tettére pillangók ezrei szabadultak el a gyomromban.
-Miért szerinted ez normális? Biztos csak azért van mert az elmúlt három hetet összezárva töltöttük…
-Ennyire lehetetlennek tartod azt , hogy belém szeress? –kérdezte csendben.
-Nem mondom, hogy lehetetlen, de nem is reális… -sóhajtottam fel –Miért Szerinted ez az egész elképzelhető?
-Nem tudom … -vont vállat –Nem sűrűn bújok ágyba a legjobb barátaimmal.
Erre a mondatára kitört mind a kettőnkből a nevetés.
-Hát igen látod ez se normális…
-Kitudja… Lehet az! Mindenesetre már egy jó ideje nem úgy tekintek rád mint a húgomra.
-Akkor mégis ? –kérdeztem vissza értetlenül.
-Inkább úgy figyelgettelek mint egy jó nőt…
Éreztem, hogy elpirulok így inkább elfordultam volna , de nem hagyta. Nevetve maga felé fordított és nyomott egy puszit a homlokomra.
Ezután már meg sem szólaltunk. Ott feküdtem a mellkasán és szépen lassan el is aludtam.
Másnap reggel ott keltem fel az ágyamban kis fejfájás kíséretében. Pár másodpercig olyan érzésem volt , hogy az összes dolog ami köztem és Sergio között történt az elmúlt napokban , hetekben az csak egy álom volt. De persze rákellett jönnöm, hogy nem… Ettől pedig fura érzés keletkezett bennem amit nem igazán tudtam beazonosítani.
Boldog vagyok vagy nem?
Nem tudtam eldönteni. Mindenesetre ahogy ott fetrengtem az ágyban és próbáltam visszaaludni egyfolytában csak Sergio képét láttam magam előtt. Az előző napi beszélgetésünk felidézése egy kicsit elszomorított ,mert tudtam, hogy akármennyire is kezdem Őt meg szeretni , nem valószínű, hogy ez az egész dolog kettőnk között összejön.
Mikor aztán már nem tudtam tovább ott feküdni az ágyban kipattantam onnan és felöltöztem.
Már mentem volna kifelé az ajtón mikor a házba beiramodó Doria és Serena letámadott.
-Te mióta kavarsz Ramossal??? –kérdezte Doria kitágult szemekkel és betuszkolt vissza a szobába.
-Nem kavarok Sergioval. –mondtam úgy mintha tényleg semmi alapja nem lenne ennek a kérdésnek.
-Akkor miért láttak titeket Doriáék hátul a kertben? –kérdezte Serena.
Neki fülig ért a szája valamitől.
-Nincs közöttünk semmi! –mondtam megint.
-Fernando elmondott mindent! –jelentette ki büszkén Doria. –De nekünk miért nem tudtad mondani?
-Ugyan mit kellett volna mondanom? –csattantam fel.
-Mondjuk azt , hogy lefeküdtem Sergioval…
-Te teljesen idióta vagy Doria… -horkantam fel ismét. –Ez az egész nem ilyen egyszerű.
-Mi ezen nem egyszerű? Jól éreztétek magatokat na bumm. Előfordul két baráttal.
-Egyáltalán nem szokott ilyen előfordulni. –csattantam fel.
Mivel felpattantam a helyemről lezártnak tekintettük a témát. Az elkövetkező napokban nem találkoztam Sergioval. Próbáltam kiverni Őt a fejemből ez pedig csak úgy jöhetett össze, hogy ha elkerülöm nagyívbe.
A döntő előtt mindenki idegesebb volt a kelleténél. Én jobban izgultam mint bárki más egyszerűen még aludni is képtelen voltam. Fernandoval rengeteget járkáltunk és beszélgettünk. De semmi komoly téma nem röppent föl. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a nagy semmiről tudtunk diskurálni órákon át.
A meccsre megkaptam David Villának az egyik mezét. Szívem szerint Sergioé kellett volna de éppen azon voltam, hogy elfelejtem.
A meccsen végig izgultam. Néha néha már annyira rám jött ez a roham , hogy rosszul lettem. Nagyon akartam , hogy nyerjenek a fiúk. A hosszabbítás után kezdődött meg az igazi gyomorgörcs. Nem akartam, hogy 11-es párbaj legyen a vége hiszen akkor bármi előfordulhat. Egy ilyen meccset pedig egy ilyen helyzetben nagyon nehéz megnyerni.
De nem nem így történt! A hollandok teljesen szétestek. Őrjöngtek és rengeteget szabálytalankodtak. Ennek eredménye képen kiállították az egyik játékost tőlük így 10 a 11 ellen ment a meccs tovább. Aztán a 112. percben Iniesta hatalmas gólt rúgott a hollandoknak. Amivel eldöntötte a 2010-es Világbajnokság végét.
Ahogy kifutott a közönség elé letépte magáról a pólóját és úgy ordított. Én a mellettem álló Serena nyakába ugrottam és kitört belőlem a sírás. Úgy zokogtam mint egy kisgyerek. De a barátnőimet sem kellett ilyen téren félteni. Aztán a nagy kivetítőn mikor mutatták, hogy Iker sírva fakad az még jobban megérintette a szívemet. Nem akartam elhinni, hogy megnyertük a Világ Bajnokságot. A díjátadó után én egyenesen lementem hozzájuk. Útközben minden második fiú megölelt és itatott velem egy kis sört. Iker mikor észrevette Serenát kis híján a nyakába ugrott. Úgy csókolta meg Őt mint ha soha nem akarná, hogy vége legyen. Doria beleugrott Fernando ölébe aki megpörgette barátnőjét maga körül és megcsókolta Őt. Igaz, hogy Fernando számára nem volt a legszerencsésebb ez a VB , hiszen nem tudott annyira remekelni de ettől függetlenül ugyanúgy örült a győzelemnek mint bármelyik másik srác.
A piros,sárga,piros zászló minta már teljesen elkenődött az arcomon a sok könnytől és szerintem elég hülyén is festhettem mikor összetalálkoztam Sergioval.
Ő egyből odaszaladt hozzám és megölelt.
-Gratulálok.-mondtam még mindig könnyezve. –Büszke vagyok rátok Sergio.
-Annyira köszönök neked is mindent.
Egy kicsit eltolt magától és láttam, hogy a könnyek ott csillognak a szemében. Nagyon aranyos volt. Soha nem láttam még ennyire elérzékenyülve és ennyire boldognak.
-Csak magadnak köszönheted de…
Nem hagyta hogy befejezzem a mondatom mert hirtelen felindulástól vezérelve két keze közé fogta az arcomat és megcsókolt. A meglepettségtől teljesen ledermedtem. Csak a kezem mozgott. Megszorítottam a mezének a két szélét és úgy álltam ott remegő lábakkal amíg ez a pár percnyi dolog tartott.
Miután sikerült elszakadnia a számtól kicsit eltolt magától lekapta a kék mezét magáról és a kezembe nyomta.
-Tartsd meg! –mondta aranyosan –Neked adom… Csak,hogy emlékezz később is erre a pár hétre.
-Ne legyél hülye Ramos. –ingattam meg a fejem és kivettem a kezéből a mezt. –Soha nem fogom elfelejteni.
-Az jó. –mosolyodott el.
Kicsit közelebb hajolt és miközben nyomott egy puszit a nyakamra megszólalt.
-Mert én se fogom soha.
Éreztem, hogy elpirulok és , hogy a gyomoromban bizseregni kezd valami. Sergioval elválltunk egymástól mondván, hogy Ő megy bulizni és , hogy majd keressük egymást. Haza felé a repülőgépen is ugyan az ment mint még Afrikában. Sergio nagyon elemében volt. Végig ivott énekelt és táncolt Villával és Pepével kiegészülve. Én inkább csak elmerültem hátul a gondolataimba csak néha-néha csatlakoztam hozzájuk.