|your arms around me|7.rész|
Beküldte: Fruzsina
Dátum: 2010. 08. 03., 18:27
Kategória: Folytatásos, Your arms around me
Szereplők: Sergio Ramos
7.rész
Aznap tényleg még csak a közelébe sem mentem Sergionak. Túlságosan friss volt még a dolog. Este még vacsorázni sem akartam elmenni.
-Stella! –rontott be az ajtón Doria , ha jól hallottam.
-Ne kiabálj már! –szóltam rá bosszúsan.
Éppen egy DVD-t néztem. Leállítottam és felnéztem a barátnőmre. Az arca hulla sápadt volt ezzel pedig kicsit megijesztett.
-Mi van? –kérdeztem pár másodpercnyi szünet után.
-Ne tudd meg kijött meg! –mondta tagoltan.
-Kijött meg?
-Sergio barátnője… -nyögte ki.
Erre a mondatra a gyomrom felfordult és szerintem még meg is szédültem volna, hogy ha nem ülök.
-És? -nyögtem ki nagy erőfeszítés után.
-Nem is ez a lényeg , hanem tudsz arról, hogy kivel szűrte össze a levet ez az idióta?
-Nem… -ingattam meg a fejem –Kivel?
-Soraya Aimar.
A név hallatára szinte leesett az állam. Nem hittem a fülemnek.
Soraya-nak sikerült Sergiot is behálóznia.
Még nagyon régen jóban voltunk egymással, de miután lépten nyomon keresztbe tett nekem mindenben rájöttem, hogy ez az egész csak egy érdek barátság a részéről. Csak azért volt velem, hogy Őt is megismerje a média. Azért utáltam meg őt, mert még pár éve lefeküdt azzal a fiúval akivel igen komolyan alakulgattak közöttünk a dolgok. Persze azelőtt is voltak ilyen megmozdulásai , de igazából ez a tette jelentette nálam a barátságunk végét.
Most, hogy megtudtam, hogy Soraya Aimar, Sergio úgy nevezett barátnője kiakadtam. Egy ilyen nyomulós lánnyal szemben ugyan, hogy vehetném fel én a verseny?
-Nem jössz ki neki köszönni?
-Miért kellene neki köszönnöm? –horkantam fel i.
Talán a féltékenység és a kétségbeesés hatására hirtelen elképesztően ideges lettem.
-Nem a te nagy barátnőd? –vonta fel a szemöldökét.
-Doria. NEM! Most viszont szeretnék aludni.
-Oké, nyugi! –mondta hatalmas szemekkel a kitörésem után. –Nem zavarlak megyek is…
Még valamit morgott az orra alatt de aztán inkább magamra hagyott.
Amint kilépett a házból én lekapcsoltam mindent és próbáltam elaludni. De egyszerűen nem ment. Végig Soraya és Sergio képe járt a fejemben.
Természetesen még álmomban sem tudtam ezektől a gondolatoktól megszabadulni.
Azt álmodtam,hogy mikor már én is bevallottam volna Sergionak az érzelmeim bejelentette, hogy eljegyezte a barátnőjét –aki Soraya volt- és hamarosan elfogja venni feleségül.
Fantasztikus volt mindezt megélni mondhatom. Mivel képtelen voltam már reggel visszaaludni így úgy döntöttem, hogy előbb elmegyek reggelizni. Legalábbis azt hittem, hogy előbb megyek mint mindenki más… de tévedtem. A Fiúk nagy része már ott volt és evett. És természetesen Soraya sem hiányozhatott társaságból..
Odaköszöntem mindenkinek és leültem az asztal végébe Fernando mellé.
-Stella beszélhetnénk majd? –kérdezte Fernando és rám nézett kedvesen.
-Persze. De miről?
-Majd négyszemközt nem éppen idevaló téma.
-Rendben… -vontam vállat.
Akaratlanul is felpillantottam a kajából és Sergioékra néztem. Egészen összeillettek a lánnyal. sőt remekül egymás mellé passzoltak. Akármennyire nem szerettem Sorayát azt azért elismertem, hogy gyönyörű volt. Sergionak mindig is esetei voltak a hosszú barna hajú lányok. Soraya is épp ilyen volt.
Akkor döntöttem el magamban, hogy én nem fogok belezavarni a kapcsolatukba, még akkor sem, hogy ha rettentően idegesít ez a helyzet. Főleg azok után , hogy Sergioval mi történt közöttünk.
Muszáj kiegyeznem ezzel a helyzettel… elvégre is a barátom vagy mi a csoda.
Sergio feltekintett rám. Egy egészen rövid ideig találkozott a tekintetünk. De képtelen voltam bármit is kiolvasni belőle.
-Még mielőtt megkérdeznéd, nem tudom mit keres itt Soraya… -mondta Fernando mikor már kint álltunk az étkező előtt.
-Gondolom Sergiohoz jött…
-De én úgy tudtam, hogy nincsenek együtt… főleg, hogy…
Fernando elharapta a mondata végét és zavartam rám pillantott.
-Főleg, hogy ? –kérdeztem vissza.
-Főleg, hogy az történt köztetek ami…
A szemeim kitágultak a megdöbbenéstől a gyomrom pedig ismét görcsberándult.
-De hát, ….ho-honnan tudsz te erről? –kérdeztem dadogva a meglepődöttségtől.
-Sergio mondta el tegnap este mikor beszélgettünk…
-De én nem akartam vele lefeküdni…
Fernando erre a mondatomra teljesen elképedt és tátott szájjal nézett rám.
-Mi van? –kérdezte.
-Nem erről beszéltél? –kérdeztem teljesen zavartan egyben ijedten is.
-Nem… Nekem Sergio csak a csókról beszélt. Arról nem , hogy lefeküdtetek.. MIKOR?
-jaj –horkantam fel. –Nem lényeg.
-Márhogyne lenne lényeg.
-Pár napja…
-De hogy ???? –kérdezte felháborodva és rám nézett megrökönyödve. –Mármint…. –nevetett fel aranyosan-félre ne értsd én nem ellenzem ezt a dolgot egy kicsit sem. Csak, hogy mikor alakult ki ez a dolog?
-Szerinted én tudom? –sóhajtottam fel tanácstalanul –Megbántam ezt az egészet…
-Komolyan? –pillantott rám és meghúzta a száját.
-Hát így , hogy tudom, hogy az egész tényleg egy –egy éjszakás kaland semmi több, bánom. Főleg, hogy most már soha nem lesz közöttünk ugyanaz a barátság sem…
-De abba nem gondoltál bele, hogy mi van ha esetleg több lehetne közöttetek? Mondjuk ne vedd sértésnek de még a vak is látja, hogy odáig vagytok egymásért…
-Miről beszélsz tee??? –nevettem fel zavartan .
-Komolyan. Ez a mindig összeveszek, kibékülök dolog csak erre ad magyarázatot. Jobban bírjátok egymást mint a barátok és ez most, hogy ilyen sokat együtt kell lennetek jött elő.
-Hüyleség… -horkantam fel –Szerintem meg Sergio egyszerűen csak túl rég…
-Stella.. –vágott közbe Fernando morcosan –Ebben az esetben nem hagyom bántani Sergiot. Hallanod kellett volna, hogy –hogyan beszélt rólad tegnap. Soha nem láttam még Őt ilyen tanácstalannak.
-Húúú azért mert tanácstalan nem hagyod bántani? –vontam fel a szemöldököm.
-Úgy értem, hogy tanácstalan volt veled kapcsolatban. –sóhajtott fel és beletúrt a hajába. –Fogalma sincsen , hogy mit érez meg azt sem tudja, hogy ez az egész jó lehet-e neki hosszútávon csak azt tudja, hogy akármennyire is ilyen hülye ez az egész helyzet egy kicsit boldog , hogy mindez megtörtént.
-Hülyeség… -vágtam rá rögtön és megingattam a fejem. –Ha valóban az lenne akkor legalább nem hazudott volna arról, hogy tulajdonképpen még jár Sorayaval.
-Szerintem csak Soraya önállósította magát miután Sergio szépen rányomta a telefont. –horkant fel Nando és kíváncsian elkezdett méregetni.
–De amúgy… -szólalt meg. –Miért tűnik nekem úgy , hogy ahelyett, hogy leülnél vele megbeszélni , inkább nem törődsz ezzel és hagyod elmenni?
-Mert most mit csináljak, fussak utána? –vontam meg a vállam. –Sergio valószínűleg csak egy barát. ez meg egy hülye félreértés volt mind a kettőnk részéről…
_Persze… -nevetett fel gúnyosan –Félreértés… Félreértésnek nevezed azt , hogy lefeküdtél vele?
-Miért szerinted mi lett volna más?
-Előbb elmondtam erről a véleményem. Na de mindegy nem az én dolgom… -rántotta meg a vállát. –Gyerekesen viselkedtek. Képtelenek vagytok kezelni egy ilyen helyzetet és ez lesz ennek az egész kapcsolatnak a vége. Pedig felnőhetnétek már. Ez nem az óvoda drága Stellácska.
Köpni –nyelni nem tudtam csak néztem a felháborodott Nandot aki intett egyet és faképnél hagyott.
Végül is igaza volt… Lehet megkellett volna beszélni Sergioval ezt az egészet. De nem akartam. Féltem az egész dolognak végkimenetelétől…
A meccsig eltelt napokban nem igazán beszéltem senkivel sem a Sergios dologról. Pontosabban nem beszéltem azzal a két emberrel aki tudott róla. Soraya és Sergio látszólag jól meg voltak egymással. Ez egy kicsit bántott de nem akartam vele foglalkozni.
A meccsen a fiúk egy hatalmas küzdelem után tudtak nyerni Villa újabb gyönyörű gólja után. A hosszabbításban Sergiot az egyik paraguayi játékos elég erősen fejbe rúgta. Ijedtemben felugrottam a helyemről és le sem tudtam róla venni a tekintetem. A földön feküdt Iker pedig feledte állva ordítozott egy orvosért. Az nem sokára felszaladt a pályára és bekötözte Sergio fejét.
Féltettem őt nagyon!
Ebből pedig arra következtettem, hogy ez az érzés amit iránta érzek tagadhatatlanul több mint szimpla barátság.
A szállodába a fiúk jó egy órával később érkeztek meg utánunk. Amikor megláttam Sergiot a buszról leszállni elhatároztam, hogy odamegyek hozzá és beszélek vele.
De sajnos ez nem jött össze.
Soraya ugyan is elém bevágva szinte leteperte Sergiot és csókjaival halmozta el.
A szemem megforgattam és elfintorodtam.
Undorító!-gondtolam magamban.
Mikor már fordultam volna oda a hozzám legközelebb álló fiúhoz Sergioval találkozott a tekintetünk. Ő meghúzta a száját és megindult felém de én elfordultam tőleésgratuláltam a srácoknak.