|your arms around me|6.rész|
Beküldte: Fruzsina
Dátum: 2010. 07. 27., 00:35
Kategória: Folytatásos, Your arms around me
Szereplők: Sergio Ramos
6.rész
Másnap a repülőgépen, a legmesszebb ültem le Sergiotol. Méghozzá úgy , hogy még csak ne is láthassam Őt. Teljesen ki voltam lelkileg. Az a csók teljesen felzaklatott. Azt gondoltam, még előző este lefekvéskor, hogy ennyivel be is érem és, hogy a vonzalmam majd csillapulni fog, de nem! Még ha csak egy kicsit gondoltam is Sergiora , a gyomrom rögtön ugrálni kezdett.
Régen éreztem ehhez hasonlót!
A szállásunkra megérkezve se szó se beszéd berohantam ugyan abba a kis házba ami mindig is a miénk volt és ki nem jöttem onnan egész nap.
-Veled meg mi van? –ült le mellém Serena.
A lányok egésznap hívtak, hogy menjek ki a fiúk edzésére és a többi, de én hajthatatlanul ott fetrengtem az ágyban és kattogott az agyam Sergion.
-Semmi… -mondtam és felsóhajtottam.
-Nekem nem úgy tűnik, hogy semmi… -szólalt meg Doria is és leült a saját ágyára. –Jut eszembe Sergio keresett. Mondta, hogy majd beszélnetek kellene.
-Nem akarok vele beszélni. –vágtam rá ijedtem.
A gyomrom pedig mint mindig mikor róla volt szó görcsbe rándult.
-Mi történt? –kérdezte Doria kíváncsian.
-Gondolom megint összekaptak Sergio miatt és Ő meg jön bocsánatot kérni. –mondta Serena unottan.
Bár megértettem már. Hiszen éveken keresztül ezt csináltuk Sergioval. Összevesztünk, kibékültünk, összevesztünk és megint kibékültünk. Lényeg a lényeg annak ellenére, hogy mindig húztuk egymás agyát nem tudtunk meglenni egymás nélkül.
rájuk hagytam a dolgot. Nem akartam nekik megmondani, mert rögtön az érzéseimről kezdtek volna faggatózni. Azokban pedig még én sem voltam biztos.
Pénteken mind a hárman a lelátón voltunk mikor felzendült a spanyol himnusz. Nagyon izgatottak voltunk mindannyian. Muszáj volt megnyerni ezt a meccset hiszen, ha ez meg van akkor tovább jutottunk a legjobb 16-ba, méghozzá elsőként. Ha kikapunk viszont még az is megeshet, hogy kiesünk. Természetesen ilyenről szó sem volt. A Fiúk hozták a meccset papírformának megfelelően. David Villa és Iniesta góljával sikerült eldöntenünk a mérkőzést. Ami a helyzetünket javította, hogy a Chileiek egy szabálytalanság miatt a második félidőt csak 10 emberrel kezdhették. Sikerült nekik szerezni egy becsületbeli gólt, de a végeredményen nem tudtak változtatni. Mind a hárman hangosan kiabáltunk. A hatalmas extázisban minden gondomról megfeledkeztem és csak az érdekelt, hogy szeretett válogatottam egy újabb lépést tett a világ bajokság megnyerése felé.
Ha a bokám bírta volna, akkor még ugrálok is, de ezt inkább elhanyagoltam nehogy valami hatalmas nagy hülyeséget csináljak.
A táborban először csak mi érkeztünk meg hárman. Nagyon jól tudtuk, hogy ezt a győzelmet a fiúk megfogják ünnepelni. így már úgy is készültünk. Eleinte nagyon visszakoztam. Nem szerettem volna Sergio miatt részt venni ezen a kis bulin, de aztán a lányok rábeszéltek.
Persze a döntésemet legvégül az befolyásolta, hogy szerettem volna látni, még ha csak egy pár percre is.
A fiúk jóval 11 után érkeztek meg. Mind nagyon –nagyon boldog volt. Ahogy azt sejtettük is mindenkivel együtt beültek a társalgónak kialakított helyre és hangos zeneszó mellett elkezdték magukból kiadni a feszültséget. Ez konkrétan azt takarta, hogy hangosan elkezdtek beszélgetni és hatalmasakat nevettek mindenen.
Éppen Ikerrel és Doriával beszélgettem mikor megjelent mellettem Sergio. Zsebre tett kézzel állt meg Iker és köztem.
-Sthella beszélhetnénk? –kérdezte kedvesen.
-I…Igen… Mindjárt! –válaszoltam dadogva és zavartan elfordultam tőle.
-Min vesztetek már megint össze? –kérdezte Doria Sergiotol.
-Nem vesztünk össze semmin… -vont vállat –Legalábbis nem tudok róla. Csak beszélni akarok vele. Ha szabad… -tekintett rám ennél és felvonta a szemöldökét.
-Oké menjünk… -forgattam meg a szemem.
Az erőszakos fajtádat Sergio Ramos!
az volt a tervem, hogy tovább húzom az időt amíg bele nem un a várakozásba , de ezek szerint esze ágában nem állt letenni arról, hogy elmenjen.
Egy darabig csak sétáltunk egymás mellett csendben. Ez pedig eléggé kínos volt. Mind a ketten zavarban voltunk és nem tudtunk megszólalni.
-Hogy van a lábad? –törte meg a csendet Sergio.
-egész jól. Tegnap is és tegnap előtt is próbálgattam a magam a mankók nélkül és egész jól ment.
-Na látod én mondtam. –vigyorodott el büszkén. -
-Jut eszembe, gratulálok a mai győzelmetekhez!
-Köszönöm.
-Egész jól játszottál végig. Ha úgy vesszük meccs emberének simán meglehetne választani.
-Jaj ne már… -nevetett fel aranyosan és zavarában az arcát kezdte el vakargatni. –Csak azt tettem ami a feladatom.
-Tudom –vontam vállat –Csak megjegyeztem…
-Köszönöm… Jut eszembe! –pillantott fel rám –Elkísérsz elhozni a pulóverem a szobámból? Nincs valami nagyon meleg rövidújuban.
-Oké elmehetünk.
Megszaporáztuk a lépteinket és elmentünk Sergio házához. Először nem szerettem volna bemenni, de mivel Sergio nem találta meg a pulóverét így kicsit hosszabb ideg keresgette. Aztán viszont behívott, hogy ne , hogy véletlenül megfázzak odakint.
-Miért nem jó egy másik féle pulcsi? –kérdeztem unottan és nekitámaszkodtam a z asztal szélének.
-Mert azt akarom, meg adok neked is mert rossz rád nézni ilyen lenge öltözetbe.
-Nincs szükségem pulcsira… -mondtam megforgatva a szemem
-Ne legyél már ilyen. Csak jót akarok.
Felállt és szembe fordult velem két pulcsival a kezében.
Megforgattam a szemem és kivettem a kezéből a pulcsiját és belebújtam. Ahogy megcsapta az orromat a jellegzetes illata teljesen beleborzongtam.
-Kérdezhetek valamit? –állt meg tőlem csupán pár centire és egyenesen a szemembe nézett.
Nagyon jól tudtam, hogy mit akar kérdezni, de még sem tudtam kinyögni a torkomon azt a bizonyos ’nem’ szócskát. Helyette szinte automatikusan mondtam, hogy igen.
-Miért kerülsz mostanában?
-Nem is kerüllek. –hazudtam és kicsit összehúztam a nyakam az arcom elé pedig felhúztam a pulcsi szélét. Mivel úgy láttam, hogy elég hosszú beszélgetésnek nézünk az elébe felültem az asztalra és onnan néztem tovább Sergiot.
-De igen. –lépett egy kicsit közelebb –Tulajdonképpen tudom, hogy miért… csak nem értelek meg.
-Mit nem lehet ezen megérteni? –vontam fel a szemöldököm. –Valószínűleg az egész egy félre értés lehetett.
-Így gondolod? –kérdezte féloldalas kis vigyorral.
-Így. –vágtam rá gondolkozás nélkül.
Persze ezt csak mondtam. Hiszen magamban mind végig tisztában voltam azzal, hogy ha véletlen lett volna akkor nem hatott volna rám így…
-Szerintem nem… -vont vállat és megfogta a kezemet.
Elakartam volna húzni azt , de nem tudtam. Nem engedte.
-És még is mit szeretnél? –kérdeztem csendesen.
Sergio nem válaszolt. Kicsit közelebb hajolt , lehúzta az arcom elől a pulóvert és ismét ugyan azt tette mint párnapja. Megcsókolt. De ezúttal nem volt hova futnom. A kezeit a csípőmre tette és ezzel jelezte , hogy esze ágában sincsen elengednie. De mikor már az én karjaim is a nyakát fonták át rájöttem, hogy nem is akarok.
A kezeit végig húzta a lábamon majd benyúlt a pólóm alá. A Gyomromban pillangók ezrei szabadultak el. Aztán megcsókolta a nyakamat és miközben ezt csinálta elkezdte lehúzni rólam a pulcsimat.
Ezek szerint kár volt felvenni.
A pulcsimmal együtt jött a pólóm is. A lábammal átkaroltam a derekát, Ő pedig egy kicsit felemelt és lefektetett az ágyban. Felém mászott és újra megcsókolt. Egymás után történtek az események úgy, hogy le sem tudtuk állítani Őket. De talán nem is szerettük volna.
Lehúztam Sergiorol a pólóját Ó pedig ahogy végig csókolta a nyakamat kicsatolta a melltartóm… majd szépen lassan mindentől megváltunk és megtörtén az amire két héttel ezelőtt még csak nem is gondoltunk volna.
Attól függetlenül, hogy az elején mennyire elleneztem simán belementem az egészbe. És ugyanolyan nagy lelkesedéssel voltam benne a dolgokban. Ha lehet úgy fogalmazni fantasztikus éjszaka volt. Sergio végig figyelmesen csinált mindent. Egyikünk sem nagyon szólalt meg miután már csak ott feküdtünk egymás mellett. Szerintem nem is akartuk elhinni, hogy ez megtörtént.
Másnap mikor felébredtem Sergio már fent volt. Ott állt előttem úgy, hogy csak egy törülköző takarta. Mikor magamra pillantottam és észleltem, hogy majdhogy nem meztelen vagyok, nos akkor döbbentem rá, hogy ez az egész nem egy álom volt.
Pár percig olyan benyomásom volt, mint ha ez az egész egy hülye álom lett volna az elfojtott vágyaimról, de zavartan tapasztaltam, hogy szó sincsen ilyesmiről.
-Szia… -köszönt pirulva egy kicsit és megállt felettem.
-Heló… -morogtam az orrom alatt.
Egyből elkezdtem szedelőzködni. sergio mindezt végig nézte de nem mondott semmit. Nem akart vagy nem tudott. Én az utóbbi helyzetben voltam. Soha nem voltam még ilyen szituációban így nem igazán tudtam mit mondani neki. Csak azt tudtam, hogy minél előbb el kell onnan mennem.
Így is tettem. Amint felöltöztem egy Sziát odavetettem Sergionak és elindultam haza.
Akármennyire is szidtam magam és próbáltam bemesélni magamnak, hogy ennek az egésznek nem kellett volna megtörténnie, azt nem tagadhattam le, hogy örültem neki, hogy így alakultak a dolgok. Sőt mi több boldog is lehettem volna, csak akkor beugrott , hogy nekem Sergio a barátom évek óta és, hogy ez a dolog kettőnk között teljesen lehetetlen.
Azt hittem még előző este, hogy ez az egész dolog csillapulni fog bennem akkor ha belemegyek ebbe. Azt hittem, hogy ez csak egy ilyen vonzalom és ha ez megtörténik akkor elmúlik.
De nem!
Most, hogy megtörtént csak még jobban akartam Sergiot. És ezt borzalmas volt beismerni magamnak. Hiszen tudtam, hogy soha nem lesz közöttünk semmi sem…