Mundo de Ensueño *27. rész*
Beküldte: Barbii
Dátum: 2010. 09. 07., 00:06
Kategória: Folytatásos, Mundo de Ensueño
Szereplők: Sergio Ramos
- Ccss! –mondta, és megérintette az ujjaival az ajkamat. A hideg rázta át az egész testemet. Semmit nem láttam a sötétben. Forró kezeivel megérintette a nyakamat és közelebb húzott, az ajkait a sajátomén éreztem és….
…és hagytam, hogy megcsókoljon, de csak a másodperc töredékéig, aztán hirtelen, durván ellöktem magamtól. Nem tudtam mit akarok.
- Ezek szerint akkor végleg vége..- mondta és elindult befelé.
Belekaptam a nyakkendőjébe és visszarántottam. Nem tudtam, mit csinálok vagy mi lesz belőle, de nem akartam hagyni, hogy csak úgy elsétáljon. Nem szóltam semmit csak elkezdtem vadul csókolni. Imádtam a hatalmas száját harapdálni, és ezt ő is élvezte.
A combom simogatta egyre feljebb és feljebb csúszott a keze.
- Elég, jooh?-mondtam lihegve- itt bárki megláthat.
- Nem érdekel. De lépjünk le, ha gondolod! – csókolt bele a nyakamba.
- Én nem mehetek, csomó dolgom van!- mondtam majd adtam egy puszit a szájára- majd beszélünk édes!
Nagy levegőt vettem, fújtam egyet és bementem mintha semmi nem történt volna.
Bementem, mondtam pincéreknek, hogy kérdezzenek körbe étel-ital ügyben. És ha senki nem kér semmit akkor szólhatnak a konyhán, hogy lehet mosogatni, pakolni. A vendégek közül már csak a családtagok, közeli barátok maradtak ott.
Sara és Iker fél4 felé kezdett el búcsúzkodni a maradék vendégektől.
- Szofi mi megyünk –mondták- itt minden rendben lesz? –kérdezte Sara.
- Persze, hogy minden rendben lesz. És hallgatom a kritikákat –mondtam komolya arccal.
- Kritika? -nevetett Iker- minden rendben volt, de ezt mondtam már.
- Nekem valami nagyon nem tetszett –vágott mérges arcot Sara.
- Ne kímélj mond!
- Nem voltál ott a vacsorán, és utána is alig láttalak!
- Jajj ne ijesztgess- röhögtem fel- azt hittem valami baj történt vagy ilyesmi.
- Ez nem elég baj?
- Tudod, hogy szívesen ott lettem volna, de ha ott vagyok akkor csomó baki lett volna.
- Tudom persze. De akkor is. Köszönünk mindent. –megöleltek majd elmentek.
Utána már a többi vendég is elment szép lassan, már csak Dináék maradtak.
- Mi is indulunk, de ha gondolod megvárhatunk?!!
- Én itt alszom, nem mondtam? Tudod, a pakolás meg a szállítók miatt.
- Jah de tényleg, emlékszem. Sergiot nem láttad, úgy eltünt?!!
- Háát mint látod itt nincs! De hívd fel ha fontos!
- Annyira nem fontos. Csak köszönés nélkül lelépett.
Megvontam a vállamat.
- Holnap ha nem vagyok otthon, akkor Cescyt kísérem a reptérre. Sziaaa
- Okéés. Sziasztook.
Nagyjából összepkoltunk mindent, elküldtem a srácokat is. Már 5óra is lehetett. Másnap délre jönnek a szállítók a cuccokért, és nem volt kedvem ennyit vezetni ilyen fáradtan. Inkább itt aludtam. A hatalmas terem ami pár órája még tele volt, boldogan táncoló emberekkel, most teljesen üres volt és csendes. Elindultam a szobám felé.
A folyosón megtorpanva hallottam, hogy egy kocsi nagy fékcsikorgással megáll. Az ütő is megállt bennem, hogy ki lehet az és mit akarhat. Már az utolsó vendégek is leléptek néhány órája. Totál egyedül voltam. A folyosó ablaka pont a hátsó parkolóra nézett. Oda szaladtam, hogy kinézzek. Egy fehér Audi állt, az én kis Minim mellett. Ramos. Megvártam amíg kiszáll a kocsiból, és elindultam visszafelé. A nagy teremben „találkoztunk” össze.
- Háát te mit keresel itt ilyenkor? –néztem rá kérdőn.
- Téged –mosolygott- most már nincs itt senki, és gondoltam befejezzük amit a teraszon elkezdtünk –mondta és már csókolt is volna.
- Jól hangzik, de mindjárt összeesem a fáradtságtól, és már vár a forró fürdőm –tolattam hátrébb.
- Oké mehetünk! –indult előre.
- Hova?
- Háát a forró fürdőbe! Elég nagy az a kád mindkettőnknek gondolom! De ha nem akkor is megoldjuk!
Felnevettem, majd elindultunk. A szobában csak egy hatalmas, ágy volt, valamint egy komód. Az ágyon négy ember is kényelmesen elfért volna. Sergio leült az ágyra, magához húzott és a ruhám cipzárja után matatott.
- Én komolyan egy forró fürdőre vágyom –mondtam kacáran, majd elvonultam a fürdőbe.Egy hatalmas sarokkád volt, amiben az ágyhoz hasonlóan rengetegen elfértek volna. Megnyitottam a csapokat, majd belenyomtam egy nagyadag habfürdőt. Imádtam órákon át a kádban ázni…
Kimentem, levetettem a cipőimet, majd a ruhám cipzárja után nyúltam.
- Majd én, jó? –mondta Sergio. Mögöttem állt, eltűrtem a hajamat, hogy odaférhessen a cipzárhoz. Elkezdte csókolgatni a nyakamat, a vállamat, majd a gerincem mentén egyre lejjeb éreztem az ajkait. Lehúzta, a cipzárt, majd letolta a ruhámat, ami a földre hullott. Tovább csókolgatta a hátamat,a melltartómat is kikapcsolta, aztán a ruhám mellé dobta. Megfordultam, és lassan kigomboltam az ingjét, miközben a mellkasát csókolgattam, majd levettem róla. A hátam simogatta, közben a nadrágja is a földre került. Bevillant, hogy a víz meg lehet, hogy már elárasztotta az egész fürdőt. Bementem, épp időben. Beültem a kádba, jó forró volt, a sok hab majdnem az arcom közepéig felért. Sergio az ajtóban állt, egyszál magában… Többször is végig mértem, tetőtől…talpig. Intettem a fejemmel, hogy jöjjön Ő is. Beült velem szemben.
A lábaimat a hasán pihentettem, a vádlimat és a talpamat maszírozta, nagyon jól esett, a fejemet a kád kipárnázott részére hajtottam, a szemem becsuktam.
- Ezt mindig el tudnám viselni.
- Mit is?
- Azt, hogy egy forró fürdőt veszek, miközben valaki kényeztet.
Nem szólt semmit, csak tovább kényeztetett, csókolgatott, simogatott… Fölém hajolt, és a vállamat kezdte harapdálni. A kezeivel a combom belső felét simogatta. Teljesen kába voltam, az egész napi rohanástól, meg még ez a meleg víz is nyomott rendesen.
Felültem kicsit eltoltam magamtól.
- Ezért megkéne beszélnünk a dolgokat neem?- kérdeztem tőle.
- Édesem ezt ugye nem most szeretnéd? – kérdezte miközben a nayakam csókolgatta.
- Háát.. –mondtam, mire ő felnézett.
- Háát neem, más a program ma éjszakára, vagyis hajnalra –nem válaszoltam semmit csak megcsókoltam. Kibújtam alóla, és a mellkasát simogattam, csókolgattam.
- Kezdek fázni ebben a vízben –ami igaz is volt. Kiléptem, betekertem magam egy törölközőbe és visszamentem a szobába. Felkötöttem a hajam, mert csurom víz lett. A következő pillanatban már az ágyon fekve találtam magam, Sergio épp a törölközőmet bontotta ki. Végig simogatta az ajkaival a testemet egészen a csípőmig…
- Innen már nem hagylak elmenekülni- mondta újra az ajkaimat csókolva.
- Innen már nem is akartam- súgtam a fülébe…
Telefoncsörgésre ébredtem fel, körülbelül fél órát aludhattam, csak azt tudom, hogy már világosodott mikor elaludtunk. Sergio szorosan magához ölelt, alig tudtam kibújni alóla. A kijelzőn „Anya” neve állt.
- Sziaa- nyögtem bele álmosan a vonalba.
- Szia, azonnal haza kell jönnöd, nagy baj van!- mondta remegő hangon a telefonba…