Mundo de Ensueño *25. rész*
Beküldte: Barbii
Dátum: 2010. 09. 03., 11:35
Kategória: Folytatásos, Mundo de Ensueño
Szereplők:
Az esküvő napja…
Én nem veszek részt az esküvőn mint vendég, bár elég sokat leszek bent, folyamatosan ingázni fogok. Muszáj volt vennem valami elegáns ruhát. Egy fekete pántnélküli egyberuhára esett a választásom. Combközépig ért, az oldala kicsit húzott. A mellrészén pedig egy ciklámenszínű betét volt, ami feldobta a ruhát, valamint a jól bevállt fekete cipő. A hajam behullámosítottam, és két oldalt valamint a fejem tetején hátra tűztem.
A templomi és a polgári esküvő is ott lesz tartva ahol a lagzi, ennek a villaszerű épületnek volt egy hatalmas kápolnája és házasságkötő terme is. A polgárival kezdtünk, de azon csak a szűk család vett részt. Nagyon szolid, egyszerű kis elsküvő. Sara itt egy kosztümben volt, a gyönyörű esküvői ruháját csak a templomira veszi fel. Arra volt hivatalos a rokonság és a baráti társaság. Ami délután 4-kor kezdődött. Iker és Sara is emiatt voltak idegesek, bár már papíron házasok voltak, még is Isten színe elött nagyobb dolog egybe kelni. A vendégek már 3 óra felé elkezdtek szálingózni, javarészt a rokonok. Iker és Sara készülődött, smink, haj, ruha, és lelkileg is.. Én pedig ez idő alatt a kápolna elött álltam és köszöntöttem a vendégeket.
- Sziasztok. De jó végre valami ismerős –mosolyogtam a lakótársamra és a barátjára.
-Szofi ez gyönyörű, a te ötleted volt? –mutatott a virágdíszítésre.
- Köszi, igen az enyém volt. De menjetek üljetek le, mert nem lesz helyetek -kacsintottam rájuk.
Közben több focista és párja érkezett. Köztük olyanok is akiket ismertem már. Cris és Raquel, Villaék…valamint befutott Sergio és a barátnője is. Válligérő plasztikszőke haj, hatkiló smink, rikítórózsaszín ruha és cipő valamint táska. A melleit maga elött tolta, szerintem a földet sem látta tőlük. Buta tekintet, és hatalmas fej…csak tudnám mit hord benn mert agyat tuti nem… Sergio a csaj fülébe súgott valamit az meg mint valami pincsi, szófogadóan besétált és leült.
- Szia. Háát a pasidat hol hagytad?- nézett rám flegmán. Köpni nyelni nem tudtam.
- A kimet?
- Jajj Szofi nem kell a duma, tudom, hogy azzal a motoros csávóval jársz, de azért annyi lehetett volna benned, hogy elmondod és nem mástól kell meghallanom.
- Jaah, hogy Tonira gondolsz – hangosan felnevettem- tudod miért nincs most itt? –mondtam, és közben nyugtattam magam, nehogy jelenetet csináljak- mert a feleségével van nászúton. Szar az informátorod, Ramos… -vágtam flegma arcot- de benned azért lehetett volna annyi, hogy szólsz és nem Ikerrel üzengetsz, hogy van valakid és hozni akarod.
- Mi van? Az a pasi nem a barátod? –hebegte- de..háát…nekem azt mondák…
- Inkább hiszel a szóbeszédnek, minthogy megkérdezd? Nah jó bocsi de nekem még ezer dolgom van. És ahogy látom téged is vár a…a BARÁTNŐD – az utolsó szót jól kihangsúlyozva.
Faképnél hagytam és kimentem megnézni Sarat és Ikert, hogy állnak.
Saranál minden rendben volt. Átmentem Ikerhez is.
- Szofii, mond, hogy megtudod ezt a nyamvadt izét kötni – idegesen rángatta a nyakkendőjét.
- Héé még a végén széttéped –mosolyogtam rá- persze megtudom, gyereee! De te nem tudsz nyakkendőt kötni?
- Háát, eddig mindig ment, de most valahogy blokk van- mondta idegesen.
- Naaa,miért izgulsz? Hisz már a feleséged, már csak a templomi van hátra.
- Tudom, tudom, de akkor is… most látom először a gyönyörű ruhájában, most lesz itt mindenki.
-Jó, jó értem de ezért ne izgulj. Ha akarsz egy jót nevetni akkor nézd meg Sergio barátnőjét mikor mész be.
- Nee. Tényleg idehozott valami nőcskét? Megölöm.
- Dehogy ölöd, szíve joga idehozni a barátnőjét. Neem? Csak kicsit vicces a hölgyemény.
- Sikerült elterelned a gondolataimat kicsit. Köszi- nyomott egy puszit az arcomra.
- Naah ennek örülök, de most gyere, mert még a végén elkésünk.
Elkísértem Ikert a kápolnáig. Majd visszamentem Sarahoz aki már indulásra készen állt. Az apukáját kellett már csak előkeríteni. Sehol nem találtam, már az egész épületet átrohantam de sehol nem volt. A mobilját nem vette fel. Sara anyukáját a sírógörcs kerülgette. Végső elkeseredésemben már kimentem az udvarra. Ott volt, az egyik unokaöcsével beszélgettek. Komolyan mint aki nem is a lánya esküvőjére jött. Gyorsan berohantunk és egy szusszanás után már indulhattak is Saraval. Én a legutolsó padsor mögött megálltam és onnan figyeltem az eseményket. Sara gyönyörű volt, és sugárzott róla a boldogság, valamint a nyugalom. Nem tudom, hogy csinálta de mindig minden stresszhelyzetben nyugodt tudott maradni.
Mikor odaért az oltárhoz, és az emberek leültek észrevettem, hogy Sergio és a Barbie-babája az utolsó sorban ülnek. Az egész szertartás alatt hátraforgolódott és bámult. Csak akkor fordult előre mikor a rózsaszín plasztik csaj elkezdett bújni, a „jóban-rosszban, egészségben-betegségben” résznél.
Mikor kimondták az „igen”-eket én már rohantam is, hogy készülődhetnek a konyhán mert lassan jönnek majd át az emberek. Csomó dolgot nekem kellett megcsinálni,volt pár seítségem olyan aszisztens félék, de nekik is csak két kezük van….
- Szofi mi volt az a veszekedés Sergioval? És miért érdeklődött arról, hogy van-e valakid? És, hogy ki Toni? –támadott le Dina.
- Mert valakitől azt hallotta, hogy Tonival járok. Biztosan látott vele valaki mikor találkoztunk. Nem tudom ki az és, hogy miből gondolja…
- Azt én sem, de felvilágosítottam Tonival kapcsolatban, ne aggódj. Most meg, fogta magát és lelépett azzal az ocsmány nővel –undorodott arcot vágott hozzá.
- Jobb is legalább nem rontja itt a levegőt.
- Szofi, én le vagyok maradva –szólalt meg Cesc- én azt hittem ki fogtok békülni. Erre idehozza ezt a…ezt.
- Nemcsak te hitted azt de, látod Cescy neki az ilyen nők kellenek.
- Dehogy az ilyenek. Te vagy neki az eddigi legnormálisabb nője, és ezt ő is tudja. Más csajt ilyenkor már rég kidobott…csak kihasználta őket.
- Ezt most vegyem bóknak? –mosolyogtam rá.
- Igen – nevetett.
Már tálalták az előételeket mikor Sergio beviharzott. Odament Ikerékhez, majd leült a helyére. De egyedül volt. Vacsora után, volt egy óra semmittevés. Ez direkt így volt betervezve, hogy az emberek tudjanak egyet szusszanni a vacsora és a hajnalig tartó tánc között. Körbe mentem, beszélgetni kicsit, és megkérdezni, hogy minden rendben volt-e a vacsorával. Dináék és egyben Sergio asztalát hagytam utoljára.
- Hogy izlett a vacsora minden rendben volt?
- Minden nagyon jó volt, semmi kifogás. És a többi asztalnál?- érdeklödött Dina.
- Sehol, semmi, már csak a tortának kell jónak lennie- nevettem.
- Nem ülsz le? –kérdezte Sergio és a mellette levő üres székre mutatott.
- Kössz, inkább kihagyom. Meg gondolom ez a kis barátnőd helye. Tényleg Ő hova lett? Lefolyt a szilikon az egyik melléből? Vagy esetleg potyog a vakolat?
Dina majd megszakadt a röhögésbe.
- Inkább megnézem a tortát, hogy áll..-mondtam.
- Azthiszem, lassan jöhetnétek felszelni a tortát, pár perc és behozzák – szóltam oda az ifjúprának.
Miután belakmározták a tortát, Sara és Iker nyitótánca következett. Majd a többiek is elkezdtek táncolni. Cesc egyedül üldögélt az asztalnál, Dina épp Sergioval táncolt.
- Háát te meg? itt hagytak egyedül? –ültem le mellé.
- Háát látod –vágott sírós arcot, majd füligérő mosolyt- de most elcsíptelek, jössz velem táncolni!
- Jajjj nee, de ugye nem adod elő a nindzsa táncot? Mert én nem égek veled!
- Nyugi kislány, majd keringőzünk. –és közben húzott be a táncolók közé.
- Nee, erre a zenére?? Erre salsázni kell!
- Az nem megy, akkor marad a nindzsatánc… -nevetett.