12.rész
Lementünk a városba. Nagyon jól éreztük magunkat mind a ketten. Megleopően jól eltudtunk beszélgetni anélkül, hogy felhozta volna bármelyikünk is a köztünk lévő dolgokat. Oké tudom erről kellett volna leginkább beszélni de én nem mertem ő pedig szerintem sejthette, hogy nem szívesen megyek bele ebbe a témába.
(tovább…)
11.rész
Éjfélkor már teljesen készen álltam. A bőröndjeim az ajtó előtt sorakoztak. Senkinek nem mondtam meg, hogy Sergioval elmegyek Cadizra. Úgy gondoltam teljesen fölöslegesen izgatnám fel Őket ezzel a hírrel.
Pont mikor nyitottam volna ki a bejárati ajtót abban a pillanatban szándékoztak kopogtatni rajta.
Sergio állt velem szemben mosolyogva. Tekintve, hogy így éjfél felé nem volt a legmelegebb egy fekete nike pulcsi volt rajta és egy baseball sapka.
(tovább…)
10.rész
Miután haza értünk Spanyolországba napokig sírhatnékom volt. Nagyon hiányzott az a légkör ami volt Dél Afrikába. De talán a legjobban Sergio. Azt a kis beszélgetést és a csókot, a döntő meccs után úgy is lehetett volna venni, hogy egy amolyan búcsú az egész. Nem felejtjük el ami történt soha sem, de nem is lesz több ennél.
(tovább…)
9.rész
A németek elleni elődöntő napján mindenki izgult. Talán én a legjobban. Nagyon féltem tőlük, hiszen a számomra az egyik legnagyobb esélyes bandát csak úgy röpke négy góllal kiejtették. De már a meccs első negyed órájában bebizonyosodott, hogy nem kellett volna félnem. A Spanyolok hatalmas nagy fölényben játszottak. Aztán jóval a hetvenedik perc után Puyol felugrott és befejelte a labdát az ellenfél kapujába.
(tovább…)
8.rész
Mivel a fiúk úgy döntöttek, hogy egy kicsit ünnepelni fognak Doria és Serena is maradni akartak. Végül sikerült nekik engem is rábeszélni.
Akaratom ellenére is Sergiot kerestem mindenhol. Hol Sorayaval volt , hol egyedül, vagy a többi fiúval.
Egy kis idő után fogtam magam felálltam a helyemről és kimentem egy kicsit kiszellőztetni a fejemet. A ház oldalához mentem a sötétbe, hogy senki ne vehessen észre.
(tovább…)
7.rész
Aznap tényleg még csak a közelébe sem mentem Sergionak. Túlságosan friss volt még a dolog. Este még vacsorázni sem akartam elmenni.
-Stella! –rontott be az ajtón Doria , ha jól hallottam.
-Ne kiabálj már! –szóltam rá bosszúsan.
Éppen egy DVD-t néztem. Leállítottam és felnéztem a barátnőmre. Az arca hulla sápadt volt ezzel pedig kicsit megijesztett.
(tovább…)
6.rész
Másnap a repülőgépen, a legmesszebb ültem le Sergiotol. Méghozzá úgy , hogy még csak ne is láthassam Őt. Teljesen ki voltam lelkileg. Az a csók teljesen felzaklatott. Azt gondoltam, még előző este lefekvéskor, hogy ennyivel be is érem és, hogy a vonzalmam majd csillapulni fog, de nem! Még ha csak egy kicsit gondoltam is Sergiora , a gyomrom rögtön ugrálni kezdett.
(tovább…)
5.rész
Mikor sikerült magamhoz térni bementem a szobámba és lefeküdtem aludni. Érzéseim szerint órák teltek el azóta, hogy bejöttem, de egyszerűen sehogy sem jött álom a szememre. Mindenhol csak Sergio vigyorgó arcát láttam magam előtt. De aztán végül még is sikerült elaludnom.
(tovább…)
4.rész
Másnap elég korán keltünk. El kellett érnünk a repülőt. A Johannesburgba tartó út nem volt valami hosszú. A szállásunk itt is teljesen ugyanaz volt mint Durbanban. Minden ugyanúgy nézett ki. Mi a lányokkal szintén a leges legmesszebb lévő házat kaptuk meg. Feltűnt a lányoknak, hogy eléggé csendes vagyok egésznap. Elkezdtek faggatózni, hogy mi a bajom, de csak azt mondtam, hogy a szokásos.
(tovább…)
3.rész
-Na jól van! –kelt fel Sergio egy nagy sóhajtás közepette az ágyamból. –Azt hiszem mennem kell! Bár Doria meg Serena biztos még ott vannak Fernandoéknál.
Akkor már elmúlt éjjel egy is. Én is biztos voltam benne, hogy a barátnőim kihasználják az utolsó éjszakát a barátaikkal amit még együtt lehetnek. Ugyanis ha elkezdődnek az edzések a fiúk elég szigorúan lesznek fogva.
-Fáradt vagy? –kérdeztem tőle és átültem oda ahonnan az imént felkelt.
-Nem . De gondolom, hogy te az lehetsz. Nem akarlak feltartani..
-Semmi bajom. –ingattam meg a fejem –Egésznap aludtam. Szóval ha akarnék sem tudnék elaludni.
(tovább…)
2.rész
A délután folyamán sikerült összepakolnom a három hetes utazásomra a csomagjaimat. Fernando felhívott, hogy elugrik értem és kimegyünk együtt a reptérre, de aztán lemondta mondván, hogy még Doriaval kell valamit elintéznie gyorsan. Akkor már csak félórám volt hátra. Taxit nem hívtam mert kizárt dolognak tartottam, hogy a belvárosból képes lesz eljönni értem és időben odavinni a repétérre. Már teljesen abban a hitben éltem, hogy sehogy sem fogok eljutni, amikor megjelent a ház előtt egy ismerős kocsi.
(tovább…)
Rettentően gyorsan összekellett magam szedni. Matheo már fél órája toporzékolt az ajtóm előtt. Egyszerűen egy pillanatra sem hagyott magamra. Amit általában nem is bántam. Hiszen Ő volt az életem. De néha –főleg mostanában –szükségem lett volna egy kis egyedüllétre.
Amint felöltöztem és elkészültem kézen fogtam az apróságot és elindultunk otthonról. Nagyon fel volt pörögve a kicsi hiszen aznap volt a negyedik születésnapja. Még ha annyira nem is volt tisztában a születésnap fogalmával azt azért tudta, hogy ez a nap csak róla fog szólni és , hogy annyi ajándékot fog kapni a bulijában, hogy alig tudja majd haza hozni Őket. Egy órával a vendégek előtt érkeztünk meg Madrid belvárosában az egyik étterembe. Matheo apja bérelte ki a helyet, hetekkel a születésnap előtt, hogy mindent meg tudjunk szépen szervezni.