Beküldte: Barbii
Dátum: 2012. 02. 03., 18:58
Elindultam az emeletre, még volt időm, és ha Sergio nem ül fent a szobában –ami elég valószínű- akkor még itt sincs.. Nem baj, legalább lesz időm összepakolni egy-két dolgomat… és összeszedni a gondolataimat.
(tovább…)
Hozzászólok (2)
Beküldte: Barbii
Dátum: 2012. 01. 30., 22:12
A telefonom hangosan csipogni kezdett. SMS. A kis laptáskám alig mertem kinyitni, igazán nem az én dolgaimra tervezte a csaj. Nem sok minden fért bele. Persze én jól kitömtem, az egész party túlélő készletem belenyomorgattam. A telefonomról már nem is beszélve, nem egy mini darab volt, így egyedül is majd’ kitöltötte az egészet. Nagy nehezen sikerült kiszednem, úgy, hogy semmi más nem esett ki belőle. (tovább…)
Hozzászólok (1)
Beküldte: Barbii
Dátum: 2012. 01. 23., 22:12
Ne félj kérdezni….hát kössz baszki. Félni nem félek? Mitől félnék? Ki lesz itt, hogy féljek? A pápa? Vagy a dalai láma? Nem vagyok az a félős típus… -magamban mérgelődve indultam előre. Mert Sergio a szomszéd előtt tett ki. Hát szép mondhatom. Ő meg lelépett. Ha nem lennék ennyire kíváncsi, hogy mi ez az egész, akkor már rég sarkon fordultam volna… az a fránya kíváncsiság..
(tovább…)
Hozzászólok (4)
Beküldte: Barbii
Dátum: 2012. 01. 01., 19:33
A hatalmas bejárati üvegajtót dühösen kilöktem, de hirtelen fotósok hada lépett elém. Te jó ég, ezek hogy kerültek ide? Ennyi paparazzival még egyszer sem találkoztam. Kicsit bepánikoltam. Szerencsére Sergio mellettem termett és átkarolt, majd gyorsléptekkel elindultunk a kocsija felé. A lehető legrosszabbkor jöttek, ezek biztosan megérzik ezt, mint a dögevők a vérszagot. (tovább…)
Hozzászólok (4)
Beküldte: Drea
Dátum: 2011. 11. 18., 21:15
14. fejezet
„… míg az egyikhez jó, a másikhoz mostoha.”
- Linds, ébresztő! Nem jössz reggelizni? – próbálta életre bírni barátnőjét Vanessa
- Mi? Már? – nyögte ki csukott szemmel a lány
- Igen, már! De ne is csodálkozz, így jár az, aki kettőkor esik vissza a szobájába. – nevetett Barbie
- Hallottatok?
- Igen! Bár fogalmunk sincs, hogy mit csináltál kint olyan sokáig Daviddal.
- Daviddal?
- Igen, vagy nem vele voltál? – felelt Vanessa
- De, vele, d honnan tudtok róla? – kérdezte miközben felült az ágyon
- Keresett itt az éjszaka… Onnan gondoltuk.
- Jól van, menjetek le nyugodtan, mindjárt megyek én is. – terelte el a szót (tovább…)
Hozzászólok (0)
Beküldte: Barbii
Dátum: 2011. 11. 04., 02:42
A lakóparkhoz amiben Dina lakott, külön őrzött parkoló volt, Sergio is itt parkolt. Meglepődtem, hogy nem a mindennapokban használt „Realos” kocsijával jött, hanem a terepjárójával. Nem igazán használta, csak ha sok cuccal ment messzebbre, például a szüleihez. Plusz nem egy realos rendezvényre megyünk? Illene azzal a kocsival érkezni amit ők adnak –morfondíroztam magamban.
(tovább…)
Hozzászólok (4)
Beküldte: Barbii
Dátum: 2011. 09. 30., 19:43
Holnap este találkozom Sergioval. Már túl akarok esni a „dolgon”. Kicsit bánom már, hogy eddig húztam, de pár napra szükségem volt, hogy eldöntsem most merre, hogyan tovább. Igen, már a következő lépésen gondolkodtam.. (tovább…)
Hozzászólok (16)
Beküldte: Barbii
Dátum: 2011. 09. 04., 04:15
Három nap intenzív semmittevés következik. Dina végig dolgozik, nekem pedig nincs kedvem sehova sem menni. Takarítgatok, főzőcskézek és lustálkodom, ez a terv. Semmi megerőltető.
(tovább…)
Hozzászólok (1)
Beküldte: Barbii
Dátum: 2011. 08. 22., 11:43
Sergio egész délután utánam koslatott, végre talán kezdte megérteni azt, hogy mennyire rosszul esik a viselkedése. Csókolgatott, ölelgetett, bújt hozzám. Eleinte még eltoltam magamtól, de hiányzott mindez az utóbbi napokban, hetekben így beadtam a derekam végül. A délután és az este hátralévő részét az ágyban töltöttük.
Nos legalább a kémia és a vonzalom működik köztünk, sőt egyenesen hibátlan.
(tovább…)
Hozzászólok (4)
Beküldte: Drea
Dátum: 2011. 08. 18., 16:56
13. fejezet
A kék rózsa
Mikor reggel Vanessa felébred és maga mellé pillantott, a fiú még édes álmát aludta.
- Kicsim! Ideje lenne visszamenni a szobádba. – ébresztgette Nandot
- Nem akarok felkelni. – válaszolta félálomban a focista
- Már így is nagy az esélye, hogy lebuksz. Ilyenkor már sokan fent vannak.
- Akkor lebukok. Nem érdekel. Nem történt semmi köztünk csak együtt aludtunk és kész.
- És ezt el is hinnék?
- Az már az ő dolguk.
(tovább…)
Hozzászólok (4)
Beküldte: Barbii
Dátum: 2011. 08. 15., 17:22
Sergio másnap érkezett haza, úgy volt, hogy tudunk találkozni mielőtt elmegy a csapattal. De úgy alakult, hogy be kell mennem a klinikára, néhány papírt elintézni, és nem tudtam megvárni. Írtam neki egy sms-t mikor elindultam, hogy hova megyek és valószínű, hogy nem érek haza mire megy. A válasz nem érkezett meg, nem mintha vártam volna.
(tovább…)
Hozzászólok (4)
Beküldte: Miranda
Dátum: 2011. 08. 03., 02:36
Szereplők:
02. fejezet
- Gyere, bemutatlak!
Követtem Christ az 5 fiú táborhelye felé. Azok egymásnak panaszolták melyik tagjuk fáj a legjobban. Ennyire csak nem lehet fárasztó egy fotózás. Bár a végén nem gyengén estek egymásra így érthető…:D (tovább…)
Hozzászólok (0)
Beküldte: Miranda
Dátum: 2011. 07. 04., 23:52
01. fejezet
Az a nap is ugyanúgy kezdődött. Felkeltem, elvégeztem a reggeli dolgokat, felöltöztem és indultam a suliba. Ez volt az utolsó nap. (tovább…)
Hozzászólok (8)
Beküldte: sonika
Dátum: 2011. 05. 27., 14:32
2. Új kapcsolatok és barátságok
Monica már 1 hónapja dolgozik a klubnál, és minden a lehető legjobban alakul, persze csak mert Cristianoval még nem sikerült összefutnia, szerencséjére. Bár ő maga is sejti, hogy ez az állapot nem tarthat sokáig, és hatalmas bombára számíthat a klub, ha ez megtörténik. Ronaldo kivételével már az összes focistával megismerkedett, aki csak számít, köztük Van der Vaarttal, Kakával, Ramosszal, Gutival, Raúllal, és sokat találkozik Higuainnal is, ami igazán nagy örömmel tölti el. Egy reggel éppen a megszokott capuccinoját issza, és kedvenc sportlapját olvassa egy kávézóban, amikor hirtelen valaki hátulról befogja a szemeit. A lány nagyon megijed. Első gondolata Cristiano, és hogy vége a karrierjének. (tovább…)
Hozzászólok (4)
Beküldte: sonika
Dátum: 2011. 05. 27., 13:04
1. Megérkezés Madridba
Monica Brodie gépe délelőtt 10 órakor landol a madridi repülőtéren. A lány nehéz döntést hozott, de úgy érzi, megérte. Elvégre Madridban van, álmai városában! A repülőtéri átvilágítás után átveszi csomagjait, és nekivág a nagy kalandnak. Egy fiatalember lép oda hozzá:
- Miss Brodie?
- Igen, én vagyok.
- A nevem José. Magáért küldtek a klubtól. Ha megengedi, odaviszem. Adja a csomagjait, kérem!
A lány meglepődik, de a taxis fiú gyorsan felkapja a csomagokat, és az autóhoz kíséri.
„Ez igen! Úgy látszik, itt királyi helyem lesz.” – gondolja Monica.
Mindketten beülnek a kocsiba, s elindulnak a Real Madrid CF épületéhez. Az út során Monica csendben figyeli a várost. Nagy álma vált valóra, amikor erre az állásra jelentkezett. A világhírű klubnak ugyanis pénzügyi tanácsadóra volt szüksége, és a több száz jelentkező közül épp őt választották ki. A klub még nagylelkű is volt a fiatal lányhoz, hiszen lakást és szolgálati kocsit is biztosított neki, ha minél előbb Madridba érkezik. Így a lány jegyet vett az első madridi járatra, és maga után hagyta addigi unalmas és sivár életét, annak reményében, hogy kedvenc városában végre valami nagy dolog fog történni vele.
(tovább…)
Hozzászólok (1)