Caperucita Roja – 38. rész
Beküldte: Loli
Dátum: 2010. 09. 08., 21:40
Kategória: Caperucita Roja, Folytatásos
Szereplők: Sergio Ramos
Ahogy egytől egyig végignéztem az arcokon, egyszer csak nem hittem a józan szememnek. Még vagy kétszer odanéztem, jól látom e. Eduardo ott beszélgetett éppen Gutékkal.
Ledöbbentem. Ez mit keres itt? És miért beszélget, jobban mondva nevetgélget Gutiékkal? Beteg? Agyára ment az utálat és átfordult imádattá? Mi van? Valaki magyarázza már el..
Oda sétáltam Eduardohoz szépen lassan. Odaálltam mellé, belekaroltam, ránéztem, ő rám, értette mit akarok. Elsétáltunk kicsit a többiektől.
- Veled meg mi van? Hogy kerülsz ide? Mi dolgod itt? Miért beszélgetsz Gutival? Miért beszélgetsz focistákkal? Egyéb kérdésem nincsen. Ezeket jó lenne, ha szépen sorjában megválaszolnád, mert tudnám értékelni. – néztem rá megdöbbent arccal.
- Nincs velem semmi, tök jól érzem magam. A születésnapi bulid van, itt lakom, úgy kerülök ide. Dolgom nincs. Azért beszélgetek Gutival, mert meg akartam ismerni, és mert jó fej. Azért beszélgetek focistákkal, amiért múltkor elbeszélgettél velem. Mert igazad volt. – nézett rám mosolyogva. – Egyéb óhaj, sóhaj, kívánság, nyalánkság?
- Őőőő..izzé..örülök. – mondtam zavartan. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó hatással volt rá, amikor a medence szélén elbeszélgettünk a múltjáról, a fociról, ilyenekről.
- Innen csak egy valakivel nem fogok kibékülni, és nem vágyom a társaságára – tette hozzá.
- Ki az? – ráncoltam meg a homlokom.
- A kedves barátod – mondta undorral telítve, elhúzott szájjal ,a fejével Sergiora mutatva.
- Hát ez kedves. Nem is kell, hogy ki békülj vele, elég, ha elviseled, hogy itt vagytok mind a ketten. Erről már beszéltünk, tudod jól, hogy tojok rá magas ívből, hogy kinek mi a véleménye. Pont.
- Oké. Te tudod. – villantott rám egy mosolyt, majd arrébb sétált, miközben mélyet kortyolt a poharából.
- Lolitaaaaaaa – üvöltött Pepe a fülembe, majd a kezembe nyomott egy pohár valamit. Ittam is belőle nagy kortyokat, elvégre csak az én születésnapom van… vagy mi, amit eddig nem tartottam meg, vagyis nem akartam. Most meg az én egészségemre isznak, és ezért nem hagy békén Pepe. Mert, hogy megint a lábában a boogie. Térül-fordul, vonatozik, énekel, iszik, itat, piszkálja Iker-t és Villa-t, elszalad, majd visszamegy megint incselkedni. Öröm nézni. Az este maradék részét tánccal, ivással, evéssel, röhögéssel, ökörködéssel töltöttem. Kicsit be is ittam. Kettő felé elkezdtek hazafelé szállingózni az emberek. Én is már fáradtam, Sergion is láttam már, hogy fáradt, ő is ivott azért.
- Itt alszol? – kérdeztem miközben hozzábújtam, és átkaroltam a hátát, mert már szédültem.
- Ha nem hívsz taxit, akkor itt. – nevetett rám.
- Eszem ágában sincs Ramos. Höhö. – engedtem el közben, megfogva a kezét. Elindultam a villába, magam után húzva Sergiot. Na jó, igazság szerint nem kellett őt húzni, jött ő magától is. Sőt, amikor a konyhába indultam volna egy üveg ásványvízért, visszahúzta a kezem, majd a lépcső aljában nekitámasztott a falnak, két kezét a fejem mellé rakta, és már csókolni is akart. Leereszkedtem és kibújtam a keze alatt, felléptem egy lépcsőfokot és kinyújtottam rá a nyelvem, nagy viháncan. Bár hozzá kell tennem, örültem hogy egyenesen tudok állni a lépcsőn anélkül, hogy egyik kezemmel sem támaszkodtam neki a falnak. Elindult felém, erre gyorsan felléptem még egy lépcsőfokot. Vigyorgott. Kajánul.
- Játszol velem Loli. – ingatta meg a fejét, összefonta a mellkasa előtt a kezét, de mosolygott közben.
Nem feleltem rá. Helyette végigmértem kacéran, közben beharaptam az alsó ajkam. Fekete nyakas tenisz póló féleség volt rajta, Fehér nadrág. Hmmm. Kezdett bennem felszökkenni a hőfok.
- Mit is kezdjek veled Ramos…. – szólaltam meg. Felemeltem a kezem, lehajoltam és az álla alá nyúltam, a mutatóujjammal megemeltem a fejét, majd nagyon gyengéden hozzáérintettem az ajkaim az övéihez. Alig értem hozzá, már többet akart volna, indult feljebb a lépcsőn. Elkaptam a fejem és feljebb léptem megint két fokot.
Elnevette magát, majd megint karba font kézzel nekidőlt a falnak, és csak nézett. Én csak vigyorogtam. Megint lehajoltam, a két vállára raktam a kezem, közeledtem a szájához. Úgy csinált, mint a ki duzzog. Nem reagált. Megállítottam a fejem félúton, megfogtam a kezét, azon belül is a mutatóujját, és erotikusan végighúztam az alsó ajkamon, majd megízleltem kicsit, játszottam vele, a nyelvemmel. Egyre közelítettem hozzá, ő csak nézte a szám és az ujja csatáját, kicsit kinyitotta a száját, közelített és meg akarta fogni a tarkóm a másik kezével, mire én résen voltam és megint kibújtam. Felléptem még két lépcsőfokot, de miközben azzal voltam elfoglalva, hogy megtaláljam hátramenetben a lépcsőfokot a lábammal, addig ő fénysebességgel ott termett előttem, és feldöntött mind kettőnket. Hogy miért? Mert ő is ivott, kellőképpen jól voltunk mind ketten, kicsit elveszítette az egyensúlyát, és mind ketten dőltünk mint a zsák. Nem estünk nagyot, alig hallatszódott, a röhögésünk viszont annál inkább. Ott ültünk-feküdtünk a lépcsőkön, és röhögtünk egymáson. De nagyon.
- Csitt! Halkabban, Elenáék felébrednek. – csitítottam.
- Nem vagyunk normálisak. – röhögött még mindig.
- Én eddig is tudtam, de nem baj, hogy te is rájöttél. – mosolyogtam rá.
Néztük egymást, aztán odakúsztam hozzá, felkönyököltem mellé, kisimította a frufrum az arcomból, én pedig hozzáérintettem a szám a szájához, és a nyelvemet kidugva végig rajzoltam vele a száját. Talált. Süllyedt. Megfogta a tarkóm, odahúzott és már nem volt menekvés. Felállt, felkapott a hátára, és bevitt a szobámba. Lerakott az ágyra, rögtön rám feküdt és fölém hajolt.
- Hogy is volt ez az előbb? Nem vagy te egy kicsit túl szemtelen? – nevetett.
- Megtehetem. – vigyorogtam rá, miközben a vállát simogattam.
Hirtelen nagy ajtócsapódást hallottam. Majd valaki elkezdett mély férfihangon énekelni és fütyörészni. Azonnal felpattantam, kijózanodtam, tudtam, hogy Eduardo az, és részeg. Sergio is felült, utánam indult, de leintettem, hogy maradjon.
Lelépdeltem a lépcsőn, Eduardo a lépcső aljában állt, az egyik lába az első lépcsőfokon. És énekelt. Fütyörészett.
- Te mi a szent szart csinálsz itt? Halkabban te ütődött, mindenkit felébresztesz. – mentem oda hozzá.
- Ünneplem a szülinapod Beatríííííííííííííííííz. – hadarta részegen, közben dülöngélt jobbra- balra. – De cuki, be van fonva a hajad? Jááájjj egyem a szíved. – támaszkodott közben rám.
- Miért nem valamelyik proteinzabáló gorilla barátodnál maradtál? – kérdeztem, miközben megpróbáltam felvonszolni az emeletre. Eduardo ugyanis egy idő után lelépett a buliról, elment a kondis barátaihoz szintén szülinapot ünnepelni. – Erre mondják azt, hogy ha olyan messze laknál, mint amilyen hülye vagy, soha nem érnél haza.
- Jajj de széééééép vagy, hány éveees vaaaaagy? – nézett rám keresztbeállt szemekkel, miközben fulladozott a röhögéstől.
- Fogd be a szád, vagy beletérdelek a szádba te majom. – mondtam idegesen miközben próbáltam a másik felét is feltornázni az ágyára.
- Blablablablablbalbalbalbla – röhögött még mindig Eduardo.
- Jó. Elég volt! Betelt a pohár!
Gyorsan lerobogtam a lépcsőn, egyenesen a konyhába, magamhoz vettem egy üveg ásványvizet, feltrappoltam, odaálltam Eduardo fölé és ráeresztettem az arcába.
- Mi a…. normális vagy? – ült fel az ágyon, azt sem tudta hol van.
- Jó éjszakát, feküdj le és aludjál, mert unlak, de legfőképpen maradj csöndbe! – rádobtam a takaróját, majd rávágtam az ajtót.
Mire visszamentem a szobámba, Sergio egy szál boxerben édesdeden aludt. Megmosolyogtam. Hason feküdt, szinte az egész ágyat elfoglalta, ahogy szétdobálta a végtagjait. Elmentem a fürdőbe, lemostam a sminkem, fogat mostam, megfürödtem, felvettem egy topot és a boxerem. Női boxer, imádom. Befeküdtem Sergio mellé, illetve pontosabban a hátára feküdtem óvatosan. Elkezdtem puszilgatni a nyakát, mire megfordult, lehúzott magáról, háttal magának fordított, és olyan szorosan húzott magához, hogy egy hajszál sem fért volna közénk.
Reggel gyűrötten ébredtünk. Jobban mondva délben.
- Nincs neked ma edzésed Ramos? – kérdeztem tőle már a fürdőszoba felé igyekezve.
Kinyitotta a szemét.
- De van. – majd visszacsukta, és átfordult a másik oldalára. – Úristen hány óra van? – ijedt fel, már talpon is volt. Gyorsan felöltözött, berohant előttem a fürdőbe, 5 perc múlva kiviharzott, majd el.
Lementem a konyhába, magam elé vettem egy nagy bögre kávét.
Folyton úgy érzem, bolondot csinálok magamból, hogy csupán egy délibábot kergetek a messzi horizonton. Attól féltem, hogy ez a hihetetlen szerelem csak egy pillanatnyi elmezavar nála, s egy nap felébredve rájövök, csupán a képzeletem hitette el velem, hogy nem vagyok egyedül az érzéssel…