Caperucita Roja – 37. rész
Beküldte: Loli
Dátum: 2010. 09. 04., 14:25
Kategória: Caperucita Roja, Folytatásos
Szereplők: Sergio Ramos
Rágtam a szám, bambultam az ablakon. Nem bírtam tovább.
- Elárulnád végre, hogy hova megyünk? – akadtam ki.
- Nekem választunk inget, meg nyakkendőt meg efféle dolgokat. – válaszolta nyugodtan.
- Diego, te most szórakozol velem? – néztem rá elkerekedett szemekkel.
- Már miért szórakoznék? Jövő héten van a házassági évfordulónk Elena-val, kell valami elegáns. Vacsorázni viszem egy elegáns étterembe. Tüchtig férj akarok lenni.
Nem válaszoltam rá. Sóhajtottam egy nagyot. Ezt miért nem lehetett eddig elmondani? Ójajj.
Plázákból plázákba jártunk, Diego csak próbált, meg boltból boltba cipelt. 2 óra felé már igencsak korgott a gyomrom. Beültünk egy étterembe ebédelni is, mivel eddig eme étkezés kimaradt az életemből. Nem mondhatom, hogy nem éreztem jól magam, olyan volt mintha apa-lánya vásárolnának. Jókat nevettünk, ettünk. Pár ruhát meg cipőt még nekem is sikerült találnom. Ránéztem az órámra, és már 5 óra elmúlt. Elindultunk hazafelé, de Diego még fagyizni is meg akart állni a kedvenc cukrászdájánál, így 6 felé értünk haza. A villa előtt parkoltunk le, nem állt be a garázsba.
- Diego miért nem állunk be?
- Mert….hát mert…. őőő… még el kell mennem valahova. – Gyorsan becsapta a kocsiajtót, és előresietett. Ma mindenkinek elment az esze?
Utána ballagtam szépen lassan. Gyanús is volt a nagy csend. Még a madarak se csicseregtek, pedig azoknak az lenne a dolguk. Diego előttem topogott, már majdnem rátettem a kezem a hátára, hogy adjak neki lendületet a kaput kinyitni, de az mentette meg, hogy mind a két kezem tele volt a csomagokkal.
- Mi van, leszarta egy madár a kilincset? Vagy mit topogsz ott annyit? – álltam meg mögötte.
Diego megforgatta a szemét, majd kinyitotta előttem a villa kapuját. Fel sem néztem már robogtam is befelé. Arra koncentráltam, hogy ne szakadjak össze a csomagok alatt mielőtt beérek, és ne is essek hasra a magas sarkúban. De valamitől megbicsaklott a bokám azon nyomban, mert nem a szemem érzékelte az udvarban lévő eseményt, hanem a fülem legelőször.
Heppi Börsztdéj …. szólalt meg egy csomó ember hangján ez a szám. Amíg fel nem néztem, egy pillanatra elgondolkodtam, hátha csak a fejemben szól. De ahogy felpillantottam, megláttam a sok embert a villa udvarán. Lampionok, lufik, konfetti, anyám kínja minden volt ott. Mindenki énekelt, mosolygott, én meg csak álltam ott, csomagokkal a kezembe, hülye pózban. Nyeltem egy nagyot, majd gyorsan megfordultam és kifelé osontam nagy léptekkel a kapun. Rossz helyre jöttem. Tuti. Egyel arrébb lakom. Ez a szomszéd háza lesz. Már majdnem megnyugtattam magam, amikor a kapunál Diego-ba ütköztem. Ajjaj. Van baj. Ami jó az jó, na, ez nem az. Kénytelen voltam megfordulni. Erőt vettem magamon, és visszasétáltam. Sergio volt az első, aki felém jött és megölelt.
- Kinek a szülinapját ünnepeljük? – néztem rá.
- A tiédet te csacsi! Boldog Születésnapot Lolim. – csókolt szájon. Miközben ő megcsókolt, én kinyitottam a szemem, és a válla felett láttam a többieket. Guti, Nando, Reina, Chris, Iker, Gonzo, Marcelo, Piqué és sorolhatnám. Hirtelen elöntöttek az érzések. Ilyen nálam nem sokszor van. Most viszont hömpölyögtek. Rám omlottak, mint egy súlyos fal. Ismét két vállra fektettek. Éreztem, hogy el kell forduljak, mert különben belesírok Sergio szájába. Elfordultam, és elöntöttek a könnyek. Sírtam. Nem is kicsit. Odajöttek körém, nem tudták hirtelen mi bajom lett.
- Hé mi a baj? Én azt hittem kiabálni fogsz és kiakadsz, nem elérzékenyülsz. – nevetett rám Iker.
- Nem érted Iker. – néztem rá könnyes szemmel, szipogva. – Nekem még életemben senki nem szervezett szülinapi bulit. – ezek után nem tudtam magamon uralkodni, és Nando, Guti majd Pepe nyakába ugrottam, hogy ilyen messziről képesek voltak ezért idejönni.
- Ha befejezeted a bőgést, felvághatnád a tortát, mert éhesek vagyunk. – ölelt meg még egyszer Guti.
- Nem tudom elmondani, mennyire jól esik, és mennyire szeretlek titeket. – szipogtam még mindig.
Mindenki felköszöntött sorban, megölelgetett, majd odajött Elena, egy iszonyatosan nagy tortával, amin egy 23-as szám díszelgett, felette pedig egy felirat : Yo Soy Lolita.
- Velence narancsos étcsokoládé torta, a kedvenced. – adta a kezembe Elena.
- Köszönöm. Szívből. – néztem rá, majd megöleltem. Elfújtam a gyertyákat, örömujjongás, majd kezdetét vette a buli, a hangfalakból elkezdett bömbölni Alicia Keys és Jay-Z közös száma, az Empire State Of Mind.
- Kezdenek összeállni a dolgok. Én marha, hogy nem vettem észre. – csaptam a homlokomra. – Hát a saját magam bulijára vágtam a füvet? – nevettem el magam. – Elena, ezért még számolunk. – nevettem Elenára.
- Igen, ezért nevettem el magam a telefonban. – nézett rám Sergio mosolyogva. – Mert ha elmondtam volna, hogy a saját bulidra vágod, igencsak abba maradt volna.
- Az 100%. – feleltem gyorsan.
Nando és Guti lépett mögém, én kicsit hátrébb álltam és beálltam közéjük átkarolva őket.
- És ti mióta vagytok itt? – néztem hol egyike, hol a másikra.
- Őő, az úgy volt. – kezdte Nando. – hogy tegnap jöttünk, és Sergio bújtatott minket. – nevetett fel.
- Legénybúcsú mi? – ingattam a fejem Sergiora nézve. – Nagy játékos vagy Ramos!
Mindenki nevetett. A gyomrom még mindig fel le ugrált a testemben a szívemmel együtt. Elsősorban Nandoék miatt, akik képesek voltak iderepülni…miattam? Elképesztő. De tényleg.
- Kinek az ötletet volt az egész hacacáré ha szabad tudnom? – kérdeztem úgy a tömeget.
Mindenki elkezdte köszörülni a torkát, és Iker felé pillantgatott, meg billegtette a fejét.
- Szóval San, ezt mind te agyaltad ki? – mosolyogtam rá.
- Háááát…ahogy vesszük. Az én ötletem volt, de ahogy elmeséltem mindenkinek, csak a helyeslések fogadták. Aztán beszéltem Elena-val, aki majd kicsattant örömében, hogy szervezkedhet, tehát nyert ügyem volt. – nevetett fel.
Elkezdődött a tánc, az ivászat, a buli. Persze a tánc részét Pepével műveltem, meg Villa-val. Aztán hirtelen megjelent mellettem Gonzo.
- Hallottam, hogy antiszülinapot akartál tartani… – mondta mosolyogva.
- Na jahh… ez a 22-es szám nagyon szép, a másik csúnya. Nem akarok öregedni.
- Ez hülyeség. A nők csak egyre szebbek lesznek, nem úgy, mint mi. Sörhasat növesztünk, meg et cetera.
- Te beszélsz? Fiatalabb vagy nálam. – nevettem fel. – Ti még hamvasok vagytok, rajtam az évek hamvai.
- Mintha a 73.-at töltenéd, úgy beszélsz. – röhögött.
- ÁÁÁllj állj álllj!!! – jött oda kiabálva Reina. – Az rendben van, hogy mi itt vonatozunk, meg ilyenek, de a szülinaposnak ajándék is dukál, vagy mi..
- Mi? – kamilláztam rá. – Ne hülyéskedj Pepe, ha még valami történik velem a mai nap, vihettek szívrohammal az ambulanciára.
- Téged egy gumiszobába kéne vinni, nem az ambulanciára. – szólt közbe nevetve Iker.
- Köszi a hozzászólást, nem lájkolom. – válaszoltam pukkancs fejjel.
- Na, gyere csak. – fogta meg a kezem hirtelen Guti, és elindult magával húzva a garázs felé.
- Oda bújtattátok a bohócot? Vagy mi vár rám? – hüledeztem.
Guti rendíthetetlenül húzott maga után, pedig párszor próbáltam befékezni a lábammal, de csak a bokám csavartam ki.
Egyszer csak elindult a garázs ajtó felfelé. Egy vadonatúj Nissan Juke állt bent. Vérpiros színben. Leizzadtam.
- Ez kié? – kérdeztem Gutitól miközben belekaroltam.
- Természetesen a tiéd. Miss lámpától lámpáig GP. – jött oda Nando és adott egy puszit a fejemre.
Nem jutott eszembe semmi. Ez most komoly?
- Én..ÉN..Ez..Én ezt..Én ezt nem fogadhatom el, Jézusom… – hebegtem nekik.
- Késő bánat, nem veszik vissza. – lépett oda Iker. – Nando ötlete volt, és aki itt van mindenki adott bele, szal nem rokkantuk bele, egyébként sem rokkantunk volna bele, ezt te is jól tudod. Camilla pedig egyenesen örömujjongásban tört ki, hogy nem az ő autóját fogod mostantól leamortizálni. – nevetett Iker.
- Na… menj, ülj be, aztán szabad foglalkozás. – lökött meg Guti.
Elindultam. Végig simítottam a kezem a kocsin. Egy álom volt ez az autó. Mintha nekem gyártották volna. Egyre gyorsabban mentem, már fel akartam tépni a kocsiajtót, mint egy kisgyerek, hogy minél előbb beülhessek és játszhassak vele. Ekkor Iker lépett oda mellém.
- Ezeket úgy hívják, hogy kulcs. – lengette meg előttem. – Az emberek ezt az őrdöngős szerkezetet használják a zárak ki nyitására, és bezárására. Figyeled Loli? – majd kinyitotta a kocsit, okos vigyort ültetve az arcára. Megforgattam a szemem, elvettem a kezéből, és magamra vágtam az ajtót.
Piros bőrülések, navigációs rendszer, 1.6-os benzines csoda. Magasított ülés. Profi hangberendezés. Ez a kocsi ötvözi a SUV-ok erejét a sportkocsik eleganciájával. Nekem találták ki. Kiszálltam.
Csak vigyorogtam, vigyorogtam, és vigyorogtam. Senki nem tudta volna semmivel sem letörölni az arcomról a boldogságot. Nem, nem a kocsinak örültem. Hanem nekik. Hogy szeretnek, hogy elfogadtak, a barátjuknak tekintenek, bizalmukkal ajándékoznak meg. Végig néztem az arcukon. Beszélgettek, táncoltak, hülyéskedtek. Szeretem őket. …