Caperucita Roja – 36. rész
Beküldte: Loli
Dátum: 2010. 09. 03., 01:00
Kategória: Caperucita Roja, Folytatásos
Szereplők: Sergio Ramos
- Hahóóóóó. Itt vagyunk! – integetett Camilla a szemem előtt a kezével, mert kicsit elbambultam a dolgokon.
- Jól van, na, elgondolkoztam. – mosolyodtam el.
- Mikor jönnek haza a fiúk? Holnap? – kérdezte Elena.
- Igen. Holnap. De nem megyek eléjük, Sergio azt mondta jelentkezik amint otthon van és el tud szabadulni. – válaszoltam.
- Na, lányaim, én most megyek, és lepihenek már, késő van. – szólt Elena majd elment lefeküdni.
Mi is így tettünk Camilla-val.
Augusztus 14.-e. Szombat. Reggel. 9 óra. Pupilláim szokták a meleg napsugarakat, amik simogatva hívogatnak, hogy menjek futni. Nem kellett sokat rimánkodniuk, ki is pattantam az ágyból, megmostam a fogam, az arcom, felöltöttem a futós szerelésem, copfba fogtam a hajam, zsebre raktam az Ipod-om és elindultam a konyhába. Senki sehol. Még mindenki szunyókált. Elvégre szombat van… Csak én kukorékolok. Ettem egy kis müzlit, ittam egy kis narancslevet, és már a kapuban is voltam. Futva látogattam meg a már jól ismert madridi utcákat. Az első szám, amit felcsendült a fülemben James Morrison: Wonderful World című száma volt. Majdnem csukott szemmel futottam, annyira élveztem a napsütést, a számot, a friss levegőt. Más világba varázsolódóm ilyenkor, ezért nem volt nehéz Ikernek sem elütnie anno. Feltöltődöm energiával, még vidámabb leszek, és legszívesebben verném a mellkasom a kicsattanó energiától.
Egy órát elfutkostam, majd visszamentem a villába. Már a kapuból láttam, hogy Eduardo a medencében úszik.
- Jó reggelt. – köszönt rám mikor észrevett.
- Neked is Edu. – vágtam le magam egy napágyba. – Helyzet?
- Semmise. Illetve összejöttem egy csajjal. Pöpec. – magyarázta.
- Pöpec? Eduardo ő egy lány gondolom. Nem egy autó. Az autókra mondják, hogy pöpec. – fanyalogtam.
- Muszáj mindig mindenbe belekötni? – meresztette rám a szemét. – Nem igaz, hogy te még így reggel is ki tudsz oktatni. – rázta meg a fejét, majd felfeküdt a vízre.
- Blablablabla – jártattam meg kezem és közben forgattam a szemem.
- Beatríz szívem, lenne feléd kérésem. – jelent meg Elena.
- Igen? – néztem rá.
- Segítened kéne, le kéne nyírni a füvet, kicsit rendbe szedni a kertet.
- Az egészet? – pislogtam rá megdöbbenve.
- Igen. – felelte nyugodtan Elena. – Én elmegyek Diego-val, mert most hogy itthon vagyunk már, egy csomó dolgunk van. Pl. nagybevásárlás.
- Oké. Persze megcsinálom. – otthon is mindig én nyírtam a füvet, nem volt újdonság ez a feladat, szívesen is csináltam, főleg hogy én csak egy vendég vagyok náluk, alap hogy megcsinálom azt, amire kérnek.
- Na, nekem mennem kell, Camilla-val megyek el ide-oda. – mászott ki a medencéből Eduardo.
- Hát ez remek. – húztam meg a szám. – Egyedül leszek a fűnyíróval meg a palántákkal. A palánták és én. Én és a palánták. De szép….. – azt reméltem legalább Eduardo itt lesz, és közben legalább szórakoztat.
Mindenki elhagyta a villát. Lenyírtam a füvet, szépen, ahogy tőlem telik, és mivel ez pepecs munka számomra, hogy mindenhol egyforma legyen, sehol ne álljon ki egy szál se, ezért beletelt úgy két és fél órába. Közben elmentem párszor bekapni ezt-azt. Megvágtam pár sövényt, amiről úgy láttam, hogy ráfér. Palántáztam is, amit alapvetően szeretek csinálni, szeretem a növényeket, szeretek ültetni. Valamit létrehozni. De most untatott. Nem is ez untatott, hanem idegesített, hogy mindenki itt hagyott. Eltelt az egész délutánom, már este volt, mire észbe kaptam. Vártam, hogy Sergio hívjon, de semmi. Ez is dühített már. Hol a fenében tekereghetnek. Már biztos hazaértek.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Sergio. Itt volt már az ideje.
- Na végreeeee. – szóltam bele.
- Ne haragudj, hogy eddig nem hívtalak, de intéznem kellett a dolgaimat. Este egy legénybúcsúba is hivatalos vagyok. Nem tudunk ma már találkozni. – sóhajtott szomorúan.
- Semmi baj. Megértem. Bár én ma halálra untam magam. – fanyalodtam el. – Felcsaptam kertésznek. Füvet vágattak velem. – erre Sergio úgy felröhögött, mintha valami annyira vicceset mondtam volna, hogy ihaj-csuhaj.
- Te most mi az istenen nevetsz ennyire? – akadtam ki.
- Semmi, semmi, majd te is nevetni fogsz rajta. – nevetett.
– Oké Ramos, én most lerakom, menj a dolgodra, de először fürödj meg, hogy magadhoz térj.
- Jajj már, édesem – szólt mézes-mázosan.
- Nincs baj Ramos, úgyis visszakapod. – kacagtam fel gonoszan.
- Már várom- nevette el magát. – Akkor holnap találkozunk. Hiányzol. Csók.
Fene enné meg. Hogy itthon kell rostokolnom egész este. Majd előveszem az activityt és eljátszogatok magammal, vagy kártyázunk, na melyikhez van kedved? Pffff, kezdek becsavarodni.. Nem hiába társas lény az ember.
Felbattyogtam az emeletre, felcsaptam a laptopot, és kerestem magamnak a neten lényeket, akikkel lehet csevegni. Megoldok én mindent. Mns forever and ever. Rögtön az öcsémet találtam be. Kicsit sem kocka… akármikor jövök fel, ő fent van msn-en.
B ejj a üzenete: hellooo.. na mi a helyzet ott a 17.-ben? Mesélj valami érdekeset. Sírva könyörgöm.
Ádám üzenete: csáo! semmi extra, de tényleg. Élek és virulok. Anya befoglalta a szobádat. Tudtál róla? Miután elmentél két napig pakolt benne :D :D
B ejj a üzenet: erre most pont nem vágytam, hogy elmeséld de mindegy, mindig tudod mit kell mesélned :D Inkább nem akarok ilyenekről tudni…
Ádám üzenete: Együtt vagy már a Ramos gyerekkel?:D :D Lécci had meséljem el mindenkinek :D a nővérem egy sztááááár :D …. Se… :D :D :D
B ejj a üzenet: Sügér!!!!! El nem mond senkinek, már csak az hiányzik, hogy mindenki megkeressen hirtelen, hogy mi van velem..Barbi tudja és hellooo. Ha megtudom, hogy elmondtad valakinek… hidd el az én kezem elér oda Madridból… hamar megtalálja a nyakad és teker rajta egyet.. Vagy nem is.. elmondom anyunak, hogy van barátnőd :D :D MUHAHAHAHAHA :D :D
Ádám üzenete: meg ne próbáld… Jó, kiegyezetünk. Te is befogod, én is. És minden Happy lesz :D :D
B ejj a: háhh :D ezt akartam hallani! :D Goldi? Hogy van az öreglány?:P
Goldi a most már 10. évét betöltő Golden Retrieverünk. Tudom, kreatív a neve, de mentségemre legyen mondva, nem én adtam neki…
Ádám üzenet: most hogy elmentél, egész jól, nincs, aki terrorizálja :D:D
B ejj a üzenet: pfpfpfpfppfpfpf azért mert én rászóltam, meg neveltem mi? pfpffpfpfpf ha rajtad múlna, azt sem tudná, hogy a nevére kell visszajönni… :D
Ádám üzenet: na mennem kell, itt van Andris. puszpá
B ejj a üzenet: Ohhh..puszcsi Andriskámnak :D na pápá, egy élmény volt, mint mindig :D
Tartalmas beszélgetésünk után elmentem aludni. Hamar el is aludtam.
Másnap gyűrötten ébredtem, miután átvergődtem az éjszakát. Vagy 20-szor felkeltem. 11 óra volt.
Hatalmas felismerésre jöttem rá. Ma van a szülinapom. 23. évemet kezdem. Hányingerem is lett. Utáltam a szülinapomat ünnepelni. No, nem baj, Elenáék tudják, de senki más, így eldöntöttem, hogy antiszülinapot tartok. Nekem ma nincs szülinapom, maradok a jól bevált 22-es számnál. Mennyivel szebb, mint a csúnya 23-as. Amint ezt sikerült megbeszélnem magammal, felkeltem, felöltöztem, és lementem enni. Elena rögtön betalált.
- Nagyon Boldog Születésnapot Kicsikém. – ölelt meg.
- Igazán köszönöm. – vettem fel a kötelező bájvigyort.
Elena furcsán pillantgatott rám. Nem is tudtam hova rakni a viselkedését. Leültem enni, és felvont szemöldökkel néztem ki a kávém fölött. Ekkor Eduardo viharzott le a lépcsőn.
- Jó Reggelt! Boooooldooog Születésnapooot Mangóóóóócskám – kapott fel a székből és megölelgetett.
- Köszi. De antiszülinapot tartok. Nekem ma nincs szülinapom. Nem tartom meg, így maradok 22. – jelentettem ki. – Nem kell megünnepelni, de még koccintani se vagyok hajlandó.
- Ahogy érzed. – nevetett fel Eduardo, meghúzta a vállát és elment.
Diego is felköszöntött, nyomott egy szokásos barackot a fejemre, majd odébbállt.
Huhh. Ezt egész könnyen megúsztam. Pedig azt hittem, hogy nehezebb lesz.
- Beatríz el kéne velem jönnöd ide-oda. Öltözz fel és indulunk is. – szólt a konyhába belépő Diego.
- Vasárnap? Délben? – pislogtam rá.
- Hát most mondtam nem? Na usgyi, szedd a lábad. – dirigált.
Pislogtam még párat, aztán felmentem öltözni. Na de hova megyünk? Mit vegyek fel? Pizsamában is jó leszek? Vagy vegyek kisestélyit? Ahwww
Befontam a hajam, elöl hagytam a frufrum. Szempillaspirál, kihúztam a szemem, hogy valahogy kinézzek. Kivettem a szekrényből egy laza fehér tunikát, a nyakamba akasztottam az almás hosszú láncom, keki nagyon rövid sort, ami alig látszott ki a tunika alól, és megkerestem hozzá Camilla egyik keki színű eléggé magas sarkú gladiátor típusú szandálját. Aztán elindultunk Diegoval. De még mindig nem tudtam, hogy hova…