A hetek gyorsan teltek. És meglepően nyugodt volt az életem, ilyen sem sűrűn fordult elő. Sergioval nagyon jól megvoltunk. Elég sok szabadidőnket töltöttük együtt, hol ő jött hozzánk, hol én mentem át hozzá. (tovább…)
11. fejezet
Szeretlek!
Az órák mutatói már közel jártak az éjfélhez, mikor még a spanyol válogatott busza úton volt a fokvárosi szálloda felé. (tovább…)
Az elkövetkező két hét úgy elszállt mintha csak két nap lett volna. Azon kaptam magamat, hogy a barátnőm, Dora igazgatja a hajamat és próbálja tökéletesíteni a sminkemet.
- Nem lesz ez egy kicsit… sok? – bátortalanul bámultam és az előtte ülő nőt, aki tuti, hogy nem ÉN voltam.
- Mi? – kérdezte értetlenül.
- Hát ez az egész – sóhajtottam félénken. – A vörös körömlakk még oké, de ez a ruha nem túl kihívó? (tovább…)
Álom vagy valóság….
22.rész
ELŐZŐ RÉSZ VÉGE: Szerencsére végig zöldhullám volt a lámpáknál, így sehol semmi megállás, csak mentem, de nem is gondoltam arra hogy bármi történhet velem, mikor az egyik nagy kereszteződésbe értem ugyan úgy zöld volt nekem lámpa. (tovább…)
Kezdhetném ott a mondanivalómat, hogy: elkéstem! Igen, igen ez van. Könyörgöm, ki az, aki nem késik az első munkanapján? Na, jó, ez egy költői kérdés volt. Talán mégsem lesz dicséret a vége. Lehet egyből repülők is… Atyám, ha kirúgnak, akkor mehetek vissza az előző munkahelyemre ahol nem igazán szerettem dolgozni. Oké, semmi baj! Gyerünk April, te ezt is megoldod! Valahogy csak kidumálom magamat… (tovább…)
Figyelmeztetés:16+
Sergio visszament Ikerékhez, én meg szóltam a csajoknak, hogy jöjjenek ők is oda. (tovább…)
Úgy feküdtem ott alatta, mint a legnagyobb idióta a világon. Rémült képpel, és kicsit kidüllesztett szemekkel, mozdulatlanul. Aztán hirtelen nevetett bele az arcomba, mire mérgemben visszalöktem a homokba, és felpattantam mellőle. Pár pillanat alatt beért, és a jókedve csak nem akart elhalni. (tovább…)
Álom vagy valóság….
21.rész
ELŐZŐ RÉSZ VÉGE: – Finom volt a vacsora köszönet a két nagymamának, és akkor szeretném elmondani hogy Lya-val hogy döntöttünk! (tovább…)
-De csak mert muszáj. -mondtam egyhangúan, a fiú pedig erre jól megszorongatott.
-Látom mennyire örülsz neki, szóval máris fuvarozlak hozzánk. -nevetett, majd visszaültünk a kocsiba.Egész úton a torkomban dobogott a szívem, tördeltem a kezeimet, az ájulás határán voltam.Nem hiányzott még ez is nekem. (tovább…)
Nyolc éves voltam, amikor apám lelépett egy olasz nővel hátrahagyva az önálló keresettel nem rendelkező anyámat és engem. Angelina teljesen összeroppant, és, hogy fájdalmát enyhítse elköltöztünk a napsütötte Madridból Anglia központjába. Irtó nehéz volt beilleszkednem (hisz még angolul sem tudtam), de anya boldogságáért mindenre képes lettem volna. (tovább…)
Álom vagy valóság….
20.rész
ELŐZŐ RÉSZ VÉGE: Egyik nap meg szerencsésen összefutottam a piros lámpánál Sergioval, ilyen nincs hogy miért történik velem ilyen, persze ő egyből a telefonra mutatott, de én úgy csináltam mint ha nem érteném. Majd szerencsére zöld lett. (tovább…)
Kézmozdulatokkal jeleztem Elenaéknak, hogy értek mindent.
- Ülj le kicsim, mindjárt kész a reggeli. – szólt Elena, abbahagyván a mutogatást.
(tovább…)
Álom vagy valóság….
19.rész
ELŐZŐ RÉSZ VÉGE: Csak álltunk ott és néztünk egymásra, majd odajött hozzám, kirázott a hideg is minél közelebb jött hozzám.
- Segítek bevinni a csomagjaidat.
- Oké – mosolyogtam rá. (tovább…)
Álom vagy valóság….
18.rész
ELŐZŐ RÉSZ VÉGE: - Áááá komolyan mondom akkora h@lye ez a Ramos, ááá pffff – morgolódott Gonzo
- Nyugi van emberek! Lya te meg tudod jól ránk mindig számíthatsz! – nagyon jól esett Cristől ez – Az én kis imádni való szomszédom! – mosolygott Cris (tovább…)
Az egyik pillanatban majdnem elsírom magam, ahogy rám néz. Aztán a másik pillanatban az agyamra szökken a tigrishormon, és feldühít, és felidegesít, hogy mégis miért foglalkozok én azzal, hogy ő, hangsúlyozom ő, aki felelős a történtekért, mit érez, mennyire rossz neki.
(tovább…)