Hányszor kell még elmenekülnöm Sergio elől? Meddig fogja magát tartani a remegő térdem?
Nem, és nem. Hiába vetném bele magam a karjaiba, nem tudnék benne megbízni. Nem, és nem.
(tovább…)
- Te mit csinálsz itt? -kiáltottam.
- Meglepetéés!!
- Te mit csinálsz itt?- kérdeztem megint, lemerevedve. (tovább…)
Edzés után hazamentem,megkajáltam és lefeküdtem aludni.Másnap reggel a telefonom villogott,hogy sms-t kaptam… (tovább…)
Éjjel arra ébredtem,hogy szól a telefonom.Megnéztem és a kijelzőn Gonzalo neve állt.Nem vettem fel,tudtam,hogy mérges és nincs kedvem vele veszekedni.Pár perc múlva jött egy sms-em,ezt már megnéztem.Gonzalotól jött… (tovább…)
Álom vagy valóság….
15.rész
ELŐZŐ RÉSZ VÉGE: - Mond kérlek! – ültünk a padon, egymás felé fordulva, és közben megfogta a kezem
- Félek, mert ennek a hírnek vagy örülni fogsz, vagy pont az ellenkezője lesz. (tovább…)
Álom vagy valóság….
14.rész
ELŐZŐ RÉSZ VÉGE: - Neeeeeeeeeee, de hát akkor még nem voltál együtt Sergioval, főleg „úgy” nem!
- Hát ez az! Bojantól vagyok terhes! Istenem!
- Nyugodj meg, nem tesz jót az idegeskedés! - (tovább…)
Don Omar: Virtual Diva című száma dübörgött a kertből. Ezequiel még mindig az arcomat fürkészte, elég közel ahhoz, hogy zavarba hozzon, és elpirosodjak.
(tovább…)
Kocsiba ültem és elmentem az oly rég nem látogatott konditerembe… (tovább…)
Egy pillanatra összenéztem Sergioval, de rögtön el is kaptam a pillantásom. Ő viszont nem.
- Sergi folyton téged bámul. – súgta oda nekem Camilla. Nem tudtam válaszolni, mert régen látott barátom, Piqué majomszeretetével halmozott el éppen.
(tovább…)
Aztán kinyílt az ajtó és bejött Cris.
-Jó reggelt! –köszönt vigyorogva
-Hogy kerültem ide? –kérdeztem kétségbeesetten
-Nagy nehezen felhoztunk a fiúkkal.Kicsit sokat ittál…
-Istenem…Nagyon szörnyű voltam? –kérdeztem tartva a válaszától
-Á nem.Csak az asztalon táncoltál mindenféle sráccal.Ja meg majdnem elkezdtél vetkőzni.Amugy semmi mást nem csináltál. –mondta tök nyugodtan Cris (tovább…)
Álom vagy valóság….
13.rész
ELŐZŐ RÉSZ VÉGE: Megérkeztünk. Újra csomagok ki, majd szállítás haza, de fura ezt így kimondani, most már ugyan ott élek ahol Sergio, el sem hiszem. Végre hazaértünk, de már semmi erőm nem volt, így hagytunk mindent a folyóson, (tovább…)
Már pár perce mehetünk, de csak azt látom, ahogy a mellettünk elhagyott lakóparkokat családi házak, majd fák váltják fel. Sejtelmem sem volt, hogy hová tartunk. Egyre jobban bizonyosodott be az az elképzelésem, hogy engem most elraboltak, és én voltam olyan balga, hogy hagyjam magam.
- Mégiscsak elrabolsz? – kérdeztem tőle nyugodtan. Elmosolyodott, de nem vette le a szemét az útról, és a sebességen sem csökkentett.
- A hercegnőket elszokás – búgta, és lefordult egy leágazáson.
A délután további része jó hangulatban telt sok embert ismertünk meg és nagyon jól éreztük magunkat.Délután 6-ig tartott a fogadás.Elköszöntünk mindenkitől mert másnap utaztunk Barcelonába hogy a Barcelona játékosaival is interjút készítsünk első körben David Villa-val akinek ez lesz az első El Clasico-ja és minden olvasó kíváncsi rá hogy mit vár a meccstől és önmagától.Utána visszatérünk majd Madrid-ba hogy folytassuk munkánkat.Minél hamarabb meg kellett csinálni mert a Barca a következő meccseit idegenben játssza. (tovább…)
Sergio közben tövig nyomta a gázpedált. Egyre gyorsabban mentünk, nem szólt csak bámult ki az abalakon. A keze a kormányt szorította egyre jobban. Nem tudtam mit mondjak. A kocsi még mindig rettentő gyorsan ment, Sergio mint ha nem is érezte volna a mutató a „240” –eshez ért.
- Lassíts légy szíves! –kértem
A szemei az enyémeket fürkészték. Nem vett még mindig vissza a tempóból….
(tovább…)
Álom vagy valóság….
12.rész
ELŐZŐ RÉSZ VÉGE: Nap további része úgy telt hogy René-éknek menniük kellett, de Daniella nem akart így míg ők elintézték a dolgaikat addig mi vigyáztunk a kislányra, akiről persze csináltam is pár képet, ő meg csak pózolt össze vissza és mindig kiabálta hogy “így is fényképezz le”. (tovább…)