- Naaaa ééés Sergiooo –szaggatottan beszélt, majd a lépcsőről lelépve Sergio nyakába esett- megvolt már a… a…. –alig tudta kinyögni mit akar- aaa nagy lánykérés?
(tovább…)
15. fejezet
Az összetört szív
Vicente del Bosque a hétfő délelőttöt szabaddá nyilvánította, így mindenki később kelt a megszokottnál. Kilenc óra környékén kezdtek gyülekezni az étkezőben nagyokat ásítva.
A megszokott társaság is összegyűlt, egy hiányzóval. Vanesszát senki sem látta az elmúlt este óta. Nando és Sergio is aggódott érte, de Lindsay és Barbie megnyugtatták őket, hogy Vanessa tud vigyázni magára és semmi őrültséget nem tenne, csak magányra van szüksége.
Az asztalnál szokatlanul nagy csend uralkodott, mígnem a barna lány jelent meg az ajtóban. Tálcájával nem a megszokott asztalhoz közeledett, hanem egy sokkal távolabbi, üres helyre telepedett. Nando felpattant helyéről, de Lindsay visszahúzta őt székére, jelezve azt, hogy hagyja magára Vanesszát.
A lány gyorsan bekapkodta reggelíjét, majd amilyen szótlanul jött, úgy is távozott. A másik két masszőrlány reggelijét befejezve felmentek emeletükre és Vanessa ajtaján kopogtattak… mindhiába. (tovább…)
Dinával lesétáltunk a lépcsőn… még mindig nagy volt a csend. De ahogy körül néztem ennek az okára is rájöttem. A földszinti nagy teraszra néző ajtókat és az össze ablakot becsukták, ezért nem hallatszódott be semmilyen zaj sem. (tovább…)
Sergio a szülei az időközben megérkezett rokonaikhoz sétált üdvözölni őket. Végre egy kis nyugalom a szüleimmel, vagyis pontosabban csak anyával. Apa bement mosdóba, így egyedül maradtam anyával. Bianca meg Dina is eltűntek valamerre. (tovább…)
Az emeleti mosdóba beléptem egy percre, megigazítani a sminkemet meg a hajamat. Teljesen szétjöttek már a loknik. Kiléptem az ajtón, majd elindultam. Le az udvarra. Láttam, azokat az embereket ott lent, de nem, egyszerűen nem tudom felfogni, hogy itt vannak.
(tovább…)
Elindultam az emeletre, még volt időm, és ha Sergio nem ül fent a szobában –ami elég valószínű- akkor még itt sincs.. Nem baj, legalább lesz időm összepakolni egy-két dolgomat… és összeszedni a gondolataimat.
(tovább…)
A telefonom hangosan csipogni kezdett. SMS. A kis laptáskám alig mertem kinyitni, igazán nem az én dolgaimra tervezte a csaj. Nem sok minden fért bele. Persze én jól kitömtem, az egész party túlélő készletem belenyomorgattam. A telefonomról már nem is beszélve, nem egy mini darab volt, így egyedül is majd’ kitöltötte az egészet. Nagy nehezen sikerült kiszednem, úgy, hogy semmi más nem esett ki belőle. (tovább…)
Ne félj kérdezni….hát kössz baszki. Félni nem félek? Mitől félnék? Ki lesz itt, hogy féljek? A pápa? Vagy a dalai láma? Nem vagyok az a félős típus… -magamban mérgelődve indultam előre. Mert Sergio a szomszéd előtt tett ki. Hát szép mondhatom. Ő meg lelépett. Ha nem lennék ennyire kíváncsi, hogy mi ez az egész, akkor már rég sarkon fordultam volna… az a fránya kíváncsiság..
(tovább…)
A hatalmas bejárati üvegajtót dühösen kilöktem, de hirtelen fotósok hada lépett elém. Te jó ég, ezek hogy kerültek ide? Ennyi paparazzival még egyszer sem találkoztam. Kicsit bepánikoltam. Szerencsére Sergio mellettem termett és átkarolt, majd gyorsléptekkel elindultunk a kocsija felé. A lehető legrosszabbkor jöttek, ezek biztosan megérzik ezt, mint a dögevők a vérszagot. (tovább…)
14. fejezet
„… míg az egyikhez jó, a másikhoz mostoha.”
- Linds, ébresztő! Nem jössz reggelizni? – próbálta életre bírni barátnőjét Vanessa
- Mi? Már? – nyögte ki csukott szemmel a lány
- Igen, már! De ne is csodálkozz, így jár az, aki kettőkor esik vissza a szobájába. – nevetett Barbie
- Hallottatok?
- Igen! Bár fogalmunk sincs, hogy mit csináltál kint olyan sokáig Daviddal.
- Daviddal?
- Igen, vagy nem vele voltál? – felelt Vanessa
- De, vele, d honnan tudtok róla? – kérdezte miközben felült az ágyon
- Keresett itt az éjszaka… Onnan gondoltuk.
- Jól van, menjetek le nyugodtan, mindjárt megyek én is. – terelte el a szót (tovább…)
A lakóparkhoz amiben Dina lakott, külön őrzött parkoló volt, Sergio is itt parkolt. Meglepődtem, hogy nem a mindennapokban használt „Realos” kocsijával jött, hanem a terepjárójával. Nem igazán használta, csak ha sok cuccal ment messzebbre, például a szüleihez. Plusz nem egy realos rendezvényre megyünk? Illene azzal a kocsival érkezni amit ők adnak –morfondíroztam magamban.
(tovább…)
Holnap este találkozom Sergioval. Már túl akarok esni a „dolgon”. Kicsit bánom már, hogy eddig húztam, de pár napra szükségem volt, hogy eldöntsem most merre, hogyan tovább. Igen, már a következő lépésen gondolkodtam.. (tovább…)
Három nap intenzív semmittevés következik. Dina végig dolgozik, nekem pedig nincs kedvem sehova sem menni. Takarítgatok, főzőcskézek és lustálkodom, ez a terv. Semmi megerőltető.
(tovább…)
Sergio egész délután utánam koslatott, végre talán kezdte megérteni azt, hogy mennyire rosszul esik a viselkedése. Csókolgatott, ölelgetett, bújt hozzám. Eleinte még eltoltam magamtól, de hiányzott mindez az utóbbi napokban, hetekben így beadtam a derekam végül. A délután és az este hátralévő részét az ágyban töltöttük.
Nos legalább a kémia és a vonzalom működik köztünk, sőt egyenesen hibátlan.
(tovább…)
13. fejezet
A kék rózsa
Mikor reggel Vanessa felébred és maga mellé pillantott, a fiú még édes álmát aludta.
- Kicsim! Ideje lenne visszamenni a szobádba. – ébresztgette Nandot
- Nem akarok felkelni. – válaszolta félálomban a focista
- Már így is nagy az esélye, hogy lebuksz. Ilyenkor már sokan fent vannak.
- Akkor lebukok. Nem érdekel. Nem történt semmi köztünk csak együtt aludtunk és kész.
- És ezt el is hinnék?
- Az már az ő dolguk.
(tovább…)